A török csalad
2011 június 22. | Szerző: Kollar Krisztina
A törökök igazi mediterran tipusu emberek, mindent szenvedélyesen élnek at, imadnak tarsasagban lenni,és szerintük minél többen vannak egy helyen annal jobb! Mig nalunk Magyarorszagon este 8 utan mar nem szivesen latunk senkit otthonunkban,illetve nem is nagyon szeretünk mashoz menni az esti orakban-föleg nem hetköznap-addig az igazi élet Törökorszagban ilyenkor kezdödik. Emlékszem az elsö idöszakban amikor kisgyerekes barataink meghivtak vacsira minket este 9-kor,nem is értettem,hogy lehet oda menni valakihez ilyen késön-föleg ugy,hogy par honapos gyereke van. Kényelmetlenül éreztem magam,és éjfél körül mar az asztal alatt rugdostam a Firatot,hogy vegye mar észre magat és huzzunk haza! Amire persze megkaptam,hogy én “antiszocialis” vagyok….:) Azota persze megtanultam,hogy itt természetes atugrani a masikhoz este 10-kor is akar, a telefon néha még éjfél körül is csörög…Anyosomék akik Ankaraban laknak-biztonsagos tavolsagra tölünk-az összes szomszédjukkal joban vannak,igy amikor naluk töltünk néhany napot,eszembe se jut még este 11-kor sem pizsiben szaladgalni a lakasban,mert valamelyik örült szomszéd mindig beugrik még egy teara! Ezt egyebként férjem sem kedveli tulzottan,igy mi probalunk egy lépés tavolsagot tartani a szomszédainkkal…igaz néha atugranak hozni egy kis édességet,én meg udvariasan beljebb tessékelem öket,de eddig szerencsére még nem akartak bejönni. Megjegyzem csak néhany honapja lakunk ebben a lakasban-szoval gyanitom elöbb-utobb beljebb jönnek és onnantol nincs megallas!:)
Az is teljesen megszokott,hogy a csaladtagok folyamatos kapcsolatban allnak egymassal telefonon,amit szintén nehezen viselek-nem nagyon tudom megérteni mit lehet naponta többször is beszélni a semmiröl. Anyosom es egyik sogornöm Ankaraban él, a masik pedig itt Isztambulban -tölünk kb. 5 percre,ami azért elég ijesztö! 🙂 Igazsag szerint aranyos mindenki, s bar sogornöim 40 felett jarnak ,szerencsére elég jo a kapcsolatunk-bar gyanitom hogy arrol sosem fognak leszokni,hogy “Bebek”-nek szolitsanak-ami magyarul babat, vagy bébit jelent-gondolom még 50 éves koromban is igy fognak hivni. Csaladon belül ingyen hivjuk egymast-amit ki is hasznalunk, bar nekem napokig eszembe sem jut felhivni a többieket, és lassan szerencsére ök is megtanultak,hogy én utalok mindennap a “hello,mit csinalsz, milyen idö van Isztambulban, hol voltal,hol nem, mit ettél mit nem” kérdéseken végig menni. Persze férjem szinte mindennap felhivja anyosomat es a növéret, elcsacsognak a vilagmegvalto dolgokrol,majd masnap kezdödik minden elöröl. Volt olyan,hogy 1-1 nap kimaradt és a ” ma nem is beszéltünk a lanyokkal”-ra megnyugtatom,hogy valoszinüleg semmi nem történt velük tegnap ota. Es ha mar beszélünk akkor nyilvan avatkozzunk is bele a masik dolgaba,mert anélkül ugye nem élhet egy mediterran csalad, s mivel mindkét sogornöm hajadon-egyiküknek eszébe sincs férjhez menni -a masikuk meg elég nehéz természetü, igy ember legyen a talpan aki elakarja majd venni esetleg 🙂 -nem telnek unalmasan a napjaik. Tehat zajlanak az események,amit anyosom néha nem tud követni, és tiszta panikba esik ha valamelyikünk nem veszi fel a telefonjat. Az eszébe sem jut,hogy esetleg elfoglalt az ember, vagy siman csak egyedül szeretne lenni. Mindig mindenki mindent tudni akar a masikrol,de ha rola akarnak tudni valamit akkor persze mar nem ilyen szép és jo az egesz! Pont nem rég történt hétvégén,hogy dél körül anyosom telefonalt,hogy hol lehet az isztambuli soginöm,mert ö mar haromszor hivta es nem veszi fel! Mondtam nem tudom hol van,biztos dolga akadt és majd ha raér vissza fogja hivni. Erre persze nem nyugodott meg hanem megkérdezte nem mennék -e at hozza megnézni,hogy jol van-e. Mivel ez vasarnap reggel volt,tul sok ész nem kell hozza,hogy az ember rajöjjön,hogy valoszinüleg hosszabbra sikeredett a szombat éjjel, emiatt nem elérhetö a lanyzo…de hat persze ezt nem akartam mondani neki,siman csak közöltem,hogy mivel a lanyod 42 éves nem hiszem,hogy aggodni kéne csak mert nem veszi fel a telefonjat,majd ha estig nem kerül elö esetleg ranézek. Velem aztan ki vannak segitve! 🙂 Azokon a napokon amikor összegyülik az egesz csalad-vagy Isztambulban, vagy Ankaraban- még viccesebb az egész, mert ha a lanyok lelépnek kettesben valahova-nem kerülve elö reggelig-addig anyos nalunk taborozik, folyamatosan a telefonjat nézve,és azon filozva hogy mikor jönnek haza a “lanyok”? Néha mar az jar a fejében,hogy felhivja öket,erre persze felmegy a vérnyomasom és raszolok,hogy hagyja mar békén öket,nem gyerekek mar! De hat neki mindig gyerekek maradnak….
Es persze az is szokasuk,hogy ha valakinek magan telefonja van és elvonul külön helyiségbe beszélni,valaki tutti véletlenül arra maszkal, és pont a csukott ajto elött pihen meg néhany masodpercre-hatha kihallgathat valamit. Amit mindharmuk ( anyos + soginök) csinal egyebként,de persze ha ök rajta kapnak valakit hallgatozason akkor iszonyat nagy veszekedes lesz belöle : ” mi közöd hozza kivel mit beszéltem!” cimmel ! Ilyenkor mar csak röhögök rajtuk, és halat adok az égnek,hogy az én csaladom sosem volt ilyen, mert valoszinüleg agyvérzést kaptam volna ha valaki allandoan a nyomomban lett volna! Igy én tavol tartom magam az összes örült szokasuktol, nem érdekel melyikük mit csinal, ha el akarjak mondani elmondjak, ha nem nem,én nem kérdezösködöm, nem rohanok at panikolva senkihez csak mert par oraja nem elérhetö, és egyebként sem avatkozom bele egyikük életébe sem. Nem vagyunk egyformak, mindenki olyan életet él amilyet akar, és mivel felnöttek vagyunk semmi közünk a masik maganéletéhez. Igy lassan de biztosan megszoktak,hogy én akkor telefonalok, ha tényleg van is mondanivalom, és ha iszonyat aggodnak valaki irant néhany oras “eltünés” utan, akkor egyszerübb ha kihivjak a tüzoltokat, mert én tutti nem megyek ellenörizgetni senkit!
A masik életébe beleszolas, illetve a vagy,hogy mindenképpen aktivan részt vegyünk benne tipikus török szokas,nem csak az én csaladomra jellemzö. Persze az ilyen tipusu familiaknak is vannak elönyei. Ha valaki példaul beteg lesz rögtön önzetlenül felajanljak a segitségüket, még akkor is ha csak sima megfazasrol van szo, vagy ha ha barkinek barmi baja van akkor mindenki ugy probal segiteni ahogy csak tud!
U.I. : Isztambuli sogornömmel szerencsére megbeszéltük,hogy soha nem ugrunk be a masikhoz anélkül,hogy telefonalnank elötte,még akkor sem ha csak 5 percre lakunk egymastol-ami higyjétek el egy török csaladban igazi ujitasnak szamit! 🙂
Török esküvö
2011 június 18. | Szerző: Kollar Krisztina
Természetesen a török esküvö sok mindenben különbözik a magyar esküvötöl. Söt két török esküvö is nagyban különbözhet egymastol -ez altalaban függ a csalad vallasos illetve nem vallasos szokasaitol valamint tajegységektöl is. A vallasos-vagy mondjuk inkabb ugy,hogy azok akik gyakoroljak is a vallast-hiszen ebben az orszagban elvileg a lakossag 99.8 %-a muszlim– ott a mai napig szokas a lanyoknak szüzen férjhez menniük. Az esküvöjük napjan ezek a lanyok a feher menyasszonyi ruhara egy piros övet kötnek-ezzel is jelezve artatlansagukat. Falun sajnos ma is elöfordulnak szép szammal elöre elrendezett hazassagok, ahol is a szülök megegyeznek egymassal gyermekeik összeadasarol-ez legtöbbször természetesen anyagi megfontolasbol történik. A szomoru az ebben,hogy gyakran gyermeklanyokat ( akar 12-13 éveseket is) adnak hozza meglett férfiakhoz.Az allam elvileg tiltja ugyan az ilyen hazassagokat-csak ugy mint a többnejüséget,de persze az ember ha nagyon akar mindig talal kiskapukat. Mivel szerencsére ilyen esküvökön még nem vettem részt-valoszinüleg nem is fogok-igy erröl tul sokat mesélni sem tudok. Ugyhogy nézzük inkabb a “vilagi”, nagyvarosi esküvök menetét.
Ami nagyban különbözik az itteni es a magyarorszagi lakodalomtol,az hogy az itteniek az ifju parnak nem pénzt adnak ajandékba hanem szinte minden esetben ékszert. A menyasszony altalaban arany karkötöket kap-amiket a gratulaciok alkalmaval fel is huznak a csuklojara-a völegeny pedig kis aranyérméket,melyekböl létezik többféle nagysagu is, ez lehet negyedes,feles vagy egész-nyilvanvaloan az egész a legértékesebb. Ezeket a kis aranyérméket feltüzik a fiu öltönyére-altalaban a gallérra.
Aztan volt egy énekesünk aki férfi volt ugyan- de hat hogy is mondjam,nem éppen a férfias oldalara akarta felhivni a figyelmét! Ettöl függetlenül iszonyatosan jo hangulatot csinalt! Az érdekessége a dolognak,hogy az esküvö utan egyszer összefutottunk vele, mindenféle smink es egyéb örület nélkül-én persze meg sem ismertem, ö meg a kezembe nyomott egy csecsemöt-fogalmam nincs honnan szerezte-hogy fogjam meg kicsit,mindjart jön. Miközben tavol volt kérdeztem is a Firatot,hogy ki ez a meglehetösen jo külsö adottsagokkal rendelkezö fiatalember? 🙂
Erre,mondta a kedves férjem,hogy én mekkora béna vagyok megint,hat ez a lagzirol az énekesünk! Civilben tisztara gusztusos volt. Kiderült,hogy többen hivjak es nagyobb sikere van a fellépéseinek ha kicsit “buzisra” veszi a figurat…
A török esküvö altalaban nem tart hajnalig mint nalunk,hanem éjfél körül szépen elkezd hazaszallingozni a tömeg. Igy történt ez nalunk is,összepakolt szépen a zenekar,kicsit még bohockodtunk az étteremben aztan Firat baratai elvittek minket ejszakai levesezésre. Aminek kifejezettem örültem,mivel farkaséhes voltam-köszönhetöen a kevés kajanak ( nincs am itt töltöttkaposzta éjfelkor! ) illetve annak,hogy ahanyszor enni probaltam valamint valaki elrangatott tancolni. Igy hat bevonultunk egy levesezöbe-ilyen tényleg van itt!- ami késö ejjelig nyitva tarto étterem ahol a levesek a föspecialitasok. Bekalajaltunk-persze közben mindenki engem nézett a menyasszonyi ruhanak köszönhetöen,meg össze-vissza gratulaltak idegenek. Majd amikor azt hittem végre mehetünk a hotelbe naszéjszakazni kiderült,hogy elötte még a cimboraknak el kell verniük a Firatot! Ez egy ujabb bolond török szokas, ami abbol allt,hogy a hotelbe érve a portas atadta nekem a szobank kulcsat ,elindultunk fel a lifttel együtt mindannyian -Firat 6-7 gyerekkori baratja volt velünk, majd amikor megallt a lift a mi emeletünkön a fiuk elkezdték csépelni a szerencsétlent ,egészen addig amig én meg nem talaltam a szobankat,ki nem nyitottam a szobaajtot és be nem engedtem rajta szegényt! Férjem még a liftben felhivta ra a figyelmemet,hogy mivel a többiek nagy része mar hazas,igy ö mar szinte mindenkit “végigvert”,ezért jo lenne ha sietnék az ajtonyitassal! 🙂 Persze azért elkapkodni meg nem akartam a dolgot, nehogy mar elrontsam a bulit! 🙂 Arrol nem beszélve,hogy ezek a lightos kis vallra öklözések nem is tüntek olyan veszélyesnek! 🙂
Nyar végén a csapat utolso agglegényének is bekötik a fejét Moszkvaban. Gyanitom,ö sem uszhatja meg az elkalapalast! 🙂
Az elsö moziélmény…
2011 június 17. | Szerző: Kollar Krisztina
Az elsö moziélményére az ember altalaban emlékszik,én még sem vagyok teljesen biztos benne,hogy melyik film is volt az ,amelyiket elöször lattam moziban. Ugy rémlik, talan a 1996-os” Az utolso emberig “-Bruce Willis föszereplésével- a pécsi Urania moziban. Hat igen, a plazak csak néhany évre ra nyiltak meg, ami nem is baj, a régi moziknak volt / van egy nagyon jo hangulata,az ember valahogy otthonosabban érzi magat bennük. Az elsö török mozit viszont sosem felejtem el. Ankaraban történt 2007. telén. A rossz idöre valo tekintettel-és mert Ankara nyaron sem pezseg az élettöl,télen meg még annyira sincs mit csinalni-elhataroztuk,hogy elmegyünk moziba.A heti moziprogram allt néhany hollywood-i szuperprodukciobol és mégtöbb török filmböl. Mivel török nyelvtudasom az “inni,enni,aludni,igen,nem,rendben”-re korlatozodott akkoriban,igy egyértelmü volt,hogy török nyelvü film szoba sem jöhet. Nagy nehezségek utan végül kivalasztottuk Nicholas Cage Szellemlovasat,amiröl azt gondoltuk érdemes megnézni, mivel Cage altalaban ha sokatmondo filmeket nem is,szorakoztatoakat csinal. Mondjuk ez a film pont nem az volt! Na mindegy, elmentünk hat a moziba. Elkezdödött a külfönféle motoros szaguldasrol és szellempofaju Cage-röl szolo film-Firatnak mondjuk bejött,köszönhetöen Eva Mendesnek meg formas fenekének,ugyhogy ö nem is nagyon panaszkodott.A film legizgalmasabb részénél-ha jol emlékszem összesen egy ilyen rész volt-egyszercsak elsötétül az egész mozi,leall a film majd felkapcsoljak a lampakat.Nézek butan a Firatra,hogy most meg mi van? Ö meg halal lazan: ” Mi lenne? Szünet!”
Még mindig értetlen fejjel kérdezek ra: -Szüneeet? ” Igen! Pisi szünet”!
Na hat ezt mar nehezen viseltem! -Mik vagytok ti,gyerekek?-kérdeztem. Ö meg össze-vissza csodaskodott,hogy mi a bajom,nalunk Mo-n talan nem szokott szünet lenni a moziban? Mondtam neki,hogy nem, mi képesek vagyunk egy 90 perces filmet végig ülni anélkül,hogy féluton meg kéne szakitani különbözö ingerek miatt.
Ugyhogy kimentünk szépen 10-15 percre,majd vissza,hogy befejezzük a filmböl még visszalévö haromnegyed orat...
Azota persze mar rengetegszer voltam moziban,de a mai napig nem tudtam megszokni azt,hogy minden egyes filmet megszakitanak a közepén-mert végülis tényleg pont akkor van a legtöbb film csucspontja, ami a szünet miatt tökre élvezhetetlenné valik.
Ki is az a Winnetou?
2011 június 17. | Szerző: Kollar Krisztina
A törökökre jellemzö egy hatalmas öntudatossag és hazaszeretet, ami valoban szép és jo,de néha meglepödöm azon,hogy lehet az,hogy egyaltalan nem vagy csak alig-alig érdeklödnek mas kulturak irant mint a sajatjuk. Emlékszem par éve egy tarsasagban szoba került,hogy kinek mi volt a kedvenc olvasmanya kiskoraban,es amikor én mondtam,hogy nehéz a valasztas, mert imadtam a Monte Cristo grofjat meg Tulipanos Fanfan történeteit,de ha mindenképp csak egyet valaszthatok akkor az Winnetou lenne.Erre néztek ram,és lattam rajtuk,hogy nem kapnak szikrat! Monte Cristorol meg csak-csak hallottak,de azt mar mondjuk nem tudnak felidézni,hogy miröl is szolt, Fanfan és Winnetou a legtöbbjüknek semmit nem mond az égvilagon. Naluk ezek nem voltak kötelezö olvasmanyok, söt ajanlottak sem,de ami a legrosszabb ,hogy meg sem jelentek törökül! Lehet venni itt Winnetou könyveket-a nyelvi boltokban- németül. Ertem én,hogy ezek hianya annak is köszönhetö,hogy éveken at el voltak zarva a nyugattol, és esetleg késöbb jutottak el ide bizonyos müvek, filmek-amit nem értek az az,hogy miért nem potoljak mar ezeket! Nem hiszem el,hogyha végre megjelennének törökül is ezek a történetek, nem lenne ra kereslet. Hiszen melyik kissrac ne olvasna szivesen e kalandokban és izgalmakban teli hösök történeteit? Meg különben is a filmes valtozatban melyik kislany ne lenne szerelmes Pierre Brice-ba? 🙂 Személy szerint én biztos nem akarnam,hogy a gyerekem ne jatsszon indianosdit vagy ne olvassa Winnetou történeteit- még jo,hogy nekem legalabb magyarul megvannak! 🙂
U.I. Ami még vicces,hogy altalaban Audrey Hepburnt sem ismerik. A régi helyen ahol laktunk a konyhaban volt egy Hepburn-porté a falon, jöttek-mentek a vendékek,rokonok, baratok és mindig megkérdezték,hogy ez meg kicsoda? Allitolag nekem a “pofamra” van irva mindig amit gondolok ( az is ha épp nem gondolok semmit) 🙂 igy a férjem -akinek kivetelesen jo humorérzéke van- egy idö utan szintén megunta a magyarazkodast és onnantol kedve az “Ez meg kicsoda?” kérdésre azt valaszolta: – Hat ez a Krisz nagymamaja! Milyen szép volt,nem?:))
Amit persze el is hisznek…
Ugyhogy otthon -Magyarorszagon- ha Audrey Hepburn film megy épp a tévében apukam mindig felkialt: – Na nézd mar, itt a Nagyi! :))
Menni vagy nem menni…
2011 június 17. | Szerző: Kollar Krisztina
A varos a Boszporusz és a Marvany-tenger partjan terül el, s bar területileg kisebb része van Europaban ,mégis europai varosnak tartjak. Az europai és az azsiai oldalt mindössze két hid köti össze: a Boszporusz-hid ( törökül Boğaziçi-hid ) valamint a Fatih Sultan Mehmet-hid ( röviden csak FSM-hid ). Isztambulban kb. harom millio gépjarmü talalhato-es ez a szam naprol-napra csak növekszik. A csucsforgalom a kora reggeli illetve a kora esti orakban van-léven a törökök altalaban reggel 9-re jarnak dolgozni es este 6-ig tart a munkaidejük. Ami azt jelenti,hogy reggel 7-10 között valamint este 5-8 között atjutni egyik oldalrol a masikra egy tortura! Az emberek logikusan probalnak altalaban azon az oldalon munkat talalni ahol élnek, vagypedig- mivel az itt élök meglehetösen mobilizalhatoak -gyakran forditva történik a dolog-az eddig pl. europai oldalon élt emberke csak az azsiain talal munkahelyet akkor összepakol szépen és atköltözik a tuloldalra. A napközbeni közlekedéssel altalaban nincs semmi probléma-mi az azsiai oldalon élünk és ha minden jol megy körülbelül 20 perc alatt atérek az europai oldalra,de volt mar olyan,hogy kicsit benéztem az idöt és én balga este 6 utan indultam hazafelé…9 orara sikerült is belépnem az ajtonkon! 🙂 Ilyenkor persze utalom az egész varost, szidom a törököket akik nem hajlandoak egy harmadik hid megépitését megszavazni,mert az rontja a Boszporusz latképét! A tömegközlekedés nem elég fejlett-bar az utobbi idöben jelentös beruhazasokba kezdtek- 2007-ben megépitettek a metrobusz elnezevesü szupergyors autobuszjarat-rendszert ami probalja tehermentesiteni a legforgalmasabb utvonalakat. Azt hiszem ennél a rendszernél okosabbat ki sem talalhattak volna: a többsavos utak között lekeritve közlekedik 2-2 sav a busznak,ahova mas gépjarmü nem léphet be,igy ez a rendszer valoban enyhitett valamelyest a dugokon, köszönhetöen annak is,hogy ezek a buszok altalaban 2-3 percenkent közlekednek!
A metroval is problémak vannak-mindössze egy metrovonal van teljesen készen, folyamatosan épitik ugyan a masodik vonalat, meg-megnyitva egy-egy uj allomassal,de nem mondanam,hogy elkapkodjak a dolgot. A buszhalozat viszonylag jo,arra igazabol panasz nem lehet. A menetjegyek olcsoak,szinte az összes jaraton vagy bemondjak es digitalis kijelzökön ki is irjak a megallok nevét vagy pedig a régebbi ( föként Ikarusz ) buszokon tablakon ki vannak irva a megallok nevei.
Vannak itt meg dolmusok is. Maga a szo,hogy “dolmus” megteltet jelent. Ezek kicsi kék szinü kisbuszok melyeknek nincsenek kijelölt megalloi. Felszallsz ra vagy a végallomason-ahonnan csak akkor indul el ha mar megtelt-innen is kapta a nevét-vagy pedig az utcan barmikor barhol leinthetsz egyet es megall neked. Aranyos es ötletes dolog,bar szerintem kicsit lassu,mivel nincs kijelölt megalloja csak szolni kell a soförnek,ha le akarsz szallni. A probléma ezzel az,hogy vannak lusta emberek akik kb. 100 méterenként megallitjak a kisbuszt és ilyenkor az idegösszeroppanas kerülgeti az embert.Ugyhogy én ezt csak a legvégsö esetben veszem igénybe.
Aztan itt vannak a taxisok. Az orszagban minden taxi sarga szinü,ugyhogy nem jelenthet gondot megtalalni öket. Van is belölük böven,nem is dolgoznak tul dragan, bar arra azert keszüljünk fel,hogy nem biztos, hogy nem nekünk kell elmagyaraznunk az utvonalat ahova menni szeretnénk. Mentem én mar taxival ugy is,hogy hiaba volt GPS is a kocsiban,egyszerüen nem talaltuk az utcat amit kerestem,mar felhivta a taxis az összes cimborajat,a GPS-en nem is volt rajta az utca. Vegül megalltunk egy sarkon, tanakodtunk mi legyen, felhivtam a cél allomason lakot is mire nagy nehezen odatalaltunk. Szerintem a kishaver ezek utan tutti megfogja talalni a Cuma utcat! 🙂
Es végül itt vannak a hajok amik a legélvezetesebb utazast nyujtjak. Egyrészt gyorsan at lehet érni egyik oldalrol a masikra, gyakran jarnak, iszonyat olcson es nem beszélve az élmenyröl amit a Boszporuszon valo hajokazas nyujt.
Ezek utan aki mégis az autos közlekedésre szanta el magat az készüljön fel arra,hogy itt nincsenek szabalyok. Indexet az itteniek nem ismerik, helyette ész nélkül dudalnak egymasnak, a 3-4 savot egyszerre atölelö elözés teljesen mindennapos, a közlekedési lampa sarga szine még siman zöldnek szamit, a piros sarganak. Ennek köszönhetöen az itteni gyalogosnak jokora kalandvaggyal kell rendelkeznie ahhoz ha egy zebran at akar kelni. Még ha neked zöld is van, varnod kell kb. 2 percet mire az autosnak akinek elvileg piros van hajlando tényleg felfogni,hogy mar ezer éve piros van. Na akkor talan lemerészkedhetsz a zebrara-de persze igy is van egy ket extra örült aki rad dudal,mert hat nana,hogy te vagy a hülye és nem ö.
Apukamat idéznem,aki nagyszerü autos,feltalalja magat mindenhol,balesetmentesen levezetett kb. 37 évet:
-Krisztikém,ha ide ( Isztambulba) kiallitanal egy magyar rendört az 5 perc utan fejbe löné magat!
Biztonsagos közlekedést mindenkinek! 🙂
Magyarul tudo törökök
2011 június 16. | Szerző: Kollar Krisztina
Az, hogy a Nagy Bazarban az arusok lépten nyomon megallitjak az embert és magyar szavakkal probaljak ravenni a vasarlasra,gondolom senkinek sem ujdonsag. Olyanba botlani azonban aki szinte folyékonyan beszél magyarul, nem mindennapi.Tavalyelött nyaron itt voltak a szüleim illetve anyukam öccse és felesége, akikkel persze bazarozni kellett menni- föleg miutan anyum masik öccse börkabatot rendelt maganak otthonrol. Be is vetettük magunkat a jo kis nyari -nehol 2-3 napos-izzadsagszagu, hömpölygö tömegü sorok közé,hogy minél elöbb letudjuk a kabatvasarlast. A börarusok között bolyongva az egyik üzlettulajdonos meghallotta,hogy magyarul beszélünk és egyböl berangatott a boltjaba,ahol két masik tarsa rögtön teaval kinalt bennünket. A tulaj Aliként mutatkozott be,majd miutan megtudta,hogy beszélek törökül és itt is élek, elmondta hogy igazabol nem is Alinak hivjak am,de a magyarok ezt könnyebben megjegyzik-” tudod Ali Baba miatt”- mondta magyarul. Kiderült,hogy ö fiatal koraban szerelmes volt egy magyar lanyba, élt is jo par évet Magyarorszagon akkoriban, ennek köszönhetö a nyelvtudasa. Kérdésemre miszerint ,hogy-hogy nem felejtette el a nyelvet ennyi idö utan sem az volt a valasza:
-Ha az ember szerelemböl tanul meg egy nyelvet azt sosem felejti el!
Erre felhoztam neki,hogy gondolom azért az is sokat segithet hogy gyakran magyar vasarlokba ütközik a bazarban,ezzel is gyakorolva a nyelvhasznalatot. Mire azt valaszolta mosolyogva:
“Nana! De az elsö mennyivel szebben hangzott,nem?”
Tényleg szebben hangzott, ugyhogy persze nala vettük meg azt a francos börkabatot! Valahol még mindig megvan a névjegykartyaja,bar “sajnos”azota senkivel nem kellett 45 fokos melegben kabatprobara mennem.
A masik történet a villamoson esett meg,amikor is két magyar lannyal csacsogtunk utazas közben, mikor is azt vettük észre,hogy a mellettünk utazo egyik férfi folyamatosan minket bamul. Egy idö utan aztan megszolalt magyarul elég erös akcentussal:
-“Madzsarok?”- mondtam, igen! Elmesélte törökül,hogy jo par évvel ezelött a felesége Magyarorszagon kapott munkat az egyik tarsasagnal es ott éltek 1-2 évet, ö mar nem beszél szinte semmit magyarul,de azért elég sok mindent megért még mindig. Megkérdezte,hogy még lehet-e kapni az utcakon fokhagymas langost, mert emlékszik ra,hogy az milyen finom is volt! 🙂
Par percig még együtt utaztunk,aztan a következö allomasnal leszallt az ur. Biztos vagyok benne,hogy aznap a nejevél a Magyarorszagon eltöltött szép emlékeket elevenitették fel. ( En meg a langosrol abrandoztam…)
Az utolso sztori az szamomra még abszurdabb helyen történt meg. Együtt jarunk esténként edzésre egy szintén itt élö magyarral,aki szerecsére még a közelünkben is lakik.Eppen latin aerobic orara gyülekeztünk az edzöteremben,ahova végülis honapok ota jarunk es altalaban ugyanazok az arcokat latja az ember. Nagyon ritkan be-be esik egy két uj ember. Egyik este,edzöre varva épp valami rendkivüli fontos pletykat vitattunk meg Jucussal,amikor odalépett hozzank egy uj “versenyzö” és magyarul megkérdezte: -Ti magyarul beszéltek igaz?
Persze meglepödtünk, es meg is örültünk neki! A lany elmesélte,hogy amikor belépett a terembe egyböl megcsapta a fülét az ismerös magyar szavak némelyike,és hogy ö is mennyire furcsanak talalta,hogy egy ilyen kis közössegben ( 15-20 fös terem) talal két magyart. Kiderült,hogy 2 évet élt Budapesten-ahol is az Allianznal dolgozott-és,hogy mennyire szerette a varost.
Persze amikor az ember a legjobban belemelegedne a csevegésbe akkor jön meg az edzö,elvagva a csacsogas szalait..:)
Az ora utan meg beszélgettünk kicsit-föképp magyarul-nem azért mert nekünk ez volt az egyszerübb,vagy a természetesebb,hanem mert mindketten éreztük a lanyon,hogy probalkozni akar és jol esik neki ,hogy megmutathatja magyar nyelvtudasat-ami egyebként elég szép ahhoz képest,hogy valoszinüleg évek ota nem volt gyakorlasra lehetösége. Havonta egyszer-kétszer összefutunk vele az edzöteremben,ilyenkor mindig magyarul köszönt bennünket és megkérdezi,hogy :
“Mi ujsag lanyok?” 🙂
Az igazsaghoz az is hozzatartozik,hogy ezekböl van a legkevesebb-a legtöbbször ugyanis altalaban azt hiszik,hogy oroszok vagyunk es oroszul beszélünk.
Egyik masik itt élö magyar lannyal történt meg,hogy a kisfiaval magyarul beszelgetve megszolitott egy nö öket, hogy : -De joo! Evek ota oroszol akartam tanulni adna nekem nyelvleckéket? Enikö felvilagositotta szegenyt,hogy ez nem orosz, hanem magyar…
Bar én a helyében adtam volna neki “orosz” nyelvleckéket jo pénzért…
Magyar vonatkozasu programok Isztambulban
2011 június 15. | Szerző: Kollar Krisztina
Volt itt minden, mi szem-szajnak ingere:
Magyar Filmhét, ahol is többek között lathato volt Bollok Csaba
rendezésében az Iszka utazasa, a Gigor Attila rendezte Nyomozo, vagy a
nagysikerü Kaméleon c. film Goda Krisztina rendezésében- ami egyébként
aznap amikor én is megnéztem telthazas volt!
De rendeztek a Pera Muzeumban is magyar filmes napokat, ahol is az
1940-80-as évek nagysikerü filmjeit mutattak be, ugymint Szabo Istvan
Mephistojat vagy a Radvanyi Géza rendezte Valahol Europaban-t.
Mephisto
Es ha mar Pera Muzeum,es magyar filmek akkor mar összehoztak a Csontvary-kiallitast is ugyanitt.
Az évente megrendezendö Isztambuli Nemzetközi Bábfesztivalon is volt magyar elöado.
A legjobban mégis annak örültem amikor az évente megrendezendö
büyükcekmecei ( Isztambul egyik külkerülete) fesztival rendezöi
megkértek,hogy ha mar pécsi vagyok,és Pécs is EKF akkor “intézzek” mar
nekik egy pécsi együttest akik hajlandoak lennének eljönni ide, és az
utazasi költség valamint teljes ellatasért cserébe magyar népzenét
jatszananak. Egyaltalan nem volt könnyü olyan zenekart talalni akik ezen
feltételek mellett ( fellépési dijra mar nem jutott sajnos pénz) rohant
volna ide. De végül sikerült egymasra akadnunk Varszegi Csabaval, a
pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának tanaraval es diakjaival
akik a Zengetö együttesben jatszanak,es örömmel vallaltak a fellépést!
Hosszas e-mail valtas,személyes talalkozo,telefonalas es vizum problémak
megoldasa utan végre minden a helyére került és a Zengetö megérkezett
Isztambulba junius 28-an, sürü probak valamint varosnézés utan julius
6-an nagyszerü koncerttel örvendeztették meg a nagyérdemü közönséget!
Zengetö
Az elsö fogorvosi kalandom
2011 június 14. | Szerző: Kollar Krisztina
Tavaly télen történt,hogy egyszercsak iszonyatosan elkezdett fajni a felsö metszöfogam egyike,amely fajdalomba evésnél meg az orromba is zsibbadas allt be. Normalis ember ugye ha nem muszaj nem rohan rögtön a fogdokihoz,hanem reménykedik,hogy 1-2 napon belül helyrejön es megussza a “pofavizitet”. Persze én is igy tettem,de mivel a fajdalom nem akart mulni,kénytelen voltam felhivni Firat gyerekkori baratjat,akinek a felesége fogorvos, es mivel szerencsére joban vagyunk egymassal, gyakran össze is jarunk,igy masnapra azonnal intézett idöpontot es vart a rendelöben. Ez volt az elsö alkalom amiota itt élek,hogy orvost kellett igénybe vennem,és kostolhattam bele a közkorhazak szinvonalaba. Régen sosem értettem,hogy ha ismerösök között szoba került,hogy majd ha egyszer terhes leszek hova és melyik dokihoz kellene majd jarnom, miert mondja mindenki,hogy csakis magan dokiban es korhazban gondolkodjak. Ugy voltam vele,hogy nem kell tulzasokba esni,nyilvan lehet normalis közkorhazat is talalni,ha majd ugy alakul.
Megérkeztem a korhazba,mindenhol ezer ember ( mégiscsak 13 millios varosrol beszélünk), tülekedés es sorban allas, a korhaz falairol omlik le a vakolat,emberek ülnek még a földön is. Halat adtam az égieknek,hogy legalabb varnom nem kellett, siman csak bekopogtam a fogorvosi szobaba, baratnönk kijött és rögtön bevezetett-a többi varakozo persze felhaborodva nézett ram,amitöl lelkifurdalasom tamadt, es még emiatt is rosszul éreztem magam. Na de mar bent is voltam, be is ültem a “kényelmes” kis fogaszati székbe,megvolt az elsö körbenézés ahol is kiderült,hogy kilyukadt a fogam,amit ugye be kell tömni. Megkaptam a kis szurit,amitöl megint bezsibbadt az egesz arcom az orromtol kezdve a homlokomig. Miutan elkezdett hatni a fajdalomcsillapito es rendesen lezsibbadtam, ültem kitatott szajjal, a dokinö meg közben elkezdte furni a fogamat. Egyszercsak megall es odaszol az asszisztensnöjenek:
-Te, nezd mar meg légyszives a google-ban,hogy most direkt vagy indirekt fogtömést kell-e alkalmazni!
Nem lattam a sajat arcomat,de ha lattam volna ,azt hiszem két halalra rémült,kiguvadt szempar köszöntött volna vissza ram. Ültem ott rémülten és csak arra tudtam gondolni,hogy ez most biztos valami vicc..De nem az volt. Az asszisztensnö felolvasta a ket tömés közötti különbséget majd az orvos megjegyezte:
-Jol van akkor, én is igy gondoltam…. -majd betömte a fogam. A mai napig nem tudom mi a különbség a direkt és az indirekt fogtömés között,és azt sem,hogy végül melyik is lett alkalmazva. Mikor elhagytam a rendelöt,felhivtam a férjem,hogy készen vagyok,minden rendben volt,megyek haza.
A kérdésére mi szerint ,milyen volt a fogtömés csak annyit mondtam:
-Ezentul nem kell fogorvoshoz menni,otthon google-bol mi is össze tudjuk dobni, az orvos is igy csinalta! 😉
Earthquaaaake!
2011 június 14. | Szerző: Kollar Krisztina
Hazassugunk elsö 4 honapjat Ankaraban töltöttük, csak utana költöztünk Isztambulba. Az elsö komolyabb földrengést is itt éltem at,amely a Richter-skala szerinti 5.2-es erösségü volt. Késö éjszaka volt mar, fél kettö körül,mi éppen kényelmesen agyban fekve dvd-n az Egy gésa emlékiratait néztük, a film mar a vége felé közeledett amikor is azt vettem észre,hogy a szobaban talalhato antik kb. 150 éves 200 kilos kétajtos ruhasszekreny ajtajai kinyilnak. Epp viccböl mondani akartam a férjemnek,hogy hogy lehet mar ilyen béna,hogy oda rejti el a csajat ,amikor is kinyilott a csukott szobaajto is magatol. A következö pillanatban Firat felugrott az agybol, elkapta a kezem es hangos Deeeepreeem! felkialltassal elkezdett kirancigalni a szobabol. Persze,fogalmam nem volt,hogy mit jelent az ,hogy deprem,de közben mar ereztem ahogy remeg a föld alattam! Azt hiszem rekordidö alatt sikerült uj török szot megtanulnom. Kirohantunk a szobabol,at a folyoson a bejarati ajto felé,de mire odaértünk addigra vége is lett az egésznek. Nem mondom,hogy nem ijedtem meg,de nem akkor amikor rengett a föld-egyszerüen tul gyorsan zajlott minden,fel sem fogja az ember es mar vége is ( jo esetben). Par percig meg toporogtunk,majd miutan ugy tünt tényleg vége, bekapcsoltuk a tv-t es vartuk,hogy bemondjak hanyas erösségü földrenges is történt. Ankaraban néhany épület megrongalodott, az igazan régiek közül néhany pedig összedölt, de szerencsére halalos aldozata nem volt a földrengésnek.
Mint emlitettem a rengés alatt nem is igazan ijedtem meg,viszont utana amikor az ember visszafekszik az agyaba es probal elaludni, folyton arra gondol,hogy vajon mikor jön a következö es mekkora lesz? Es az elsö ilyen eset utan tanulja meg mindenki,hogy rendes pizsiben kell aludni,mert nem mindegy,hogy miben-vagy miben nem- kell kipattani az agybol az ejszaka közepén és esetleg kirohanni az utcara. 🙂
U.I. :
Isztambul az Észak-Anatóliai-törésvonal mentén fekszik, így a városban gyakoriak a földmozgások; hevesebb földrengések néhány évente pattannak ki. Isztambul környékére a következő 10-20 éven belül a Richter-skalan 7,0-s erősségű földrengést jeleznek előre a kutatók. A Márvány-tenger közelsége miatt szököar kialakulására is számítani lehet.
Az ember egyszerüen megtanul együtt élni a kisebb-nagyobb rengésekkel-a legutobbi alig 1 honapja volt,amit siman ataludtam, csak arra keltem fel,hogy sogornöm es az egyik baratnöm telefonalt,hogy éreztük-e a rengést?
Body Worlds
2011 június 28. | Szerző: Kollar Krisztina
Tavaly összel Isztambulba érkezett Gunther von Hagens “Body Worlds” cimü kiallitasa,amiröl azt gondolom mar mindenki hallott. A “plasztinacio atyja” 1977-ben fejlesztette ki tartositasi technikajat,mely szerint a szövetek folyadék-és zsirtartalmanak eltavolitasa utan müanyaggal tette a preparatumokat idötallova. Az eltelt néhany évtizedben von Hagens bejarta kiallitasaval szinte az egész vilagot,néhol csodalatot néhol felhaborodast keltve. Személy szerint én a kiallitas megtekintése elött sem éreztem felhaborodast- undort még kevésbe, viszont kivancsisagot annal inkabb,igy egyértelmü volt,hogy nekem ezt latnom kell! Oktoberben igy egyik itteni magyar baratnömmel el is latogattunk az Antrepoba ami Isztambulban helyet adott a kiallitasnak. Azt hiszem Enikö nevében is beszélhetek amikor azt mondom,hogy férjeink amikor meghallottak hova készülünk nem tartottak minket teljesen normalisnak-söt az enyém meg is jegyezte,hogy biztos volt benne,hogy nekem ott kell lennem és gusztustalan halottakat kell nézegetnem…Igy hat az fel sem merült bennünk,hogy öket is magunkkal vigyük.
Az ember nehezen tudja elképzelni,hogy mi fogadja majd beléptekor: lesznek-e zavaro szagok,esetleg vér? Semmi ilyesmi nem volt, s bar a kiallitas 6 éves kortol ajanlott én mégis azt hiszem,hogy 10-12 éves kor alatt nem biztos,hogy gyermekszemnek valo. Engem személy szerint lenyügözött az egész, latni a kipreparalt testeket-amikre mar nem mint egykor volt személyekre gondoltam,hanem biologia csodara, latni az izomzat felépitését, a vérrendszer müködését vagy egy meg nem születhetett magzat fejlödési folyamatat hetekre lebontva. Lathattam egeszséges tüdöt és mellé helyezve egy dohanyos tüdejét, vakbelet, különféle rakos szerveket, a testben szerteagazo inak és erek rendszerét, ép és tumoros, Alzheimer-koros agyat. Mindezt ugy,hogy egy percig sem éreztem kellemetlenül magam, és végig csak arra tudtam gondolni,hogy az ember leél egy egész életet anélkül,hogy ismerné a sajat testét. Eveket töltünk biologia orakon Samut nézegetve miközben igazabol fogalmunk sincs semmiröl.Itt meg harom ora alatt annyi mindent tanulunk meg,hogy azt elképzelni sem tudtam elötte.Egyszerüen latni kell! Ha rajtam mulna kötelezövé tenném mondjuk az altalanos iskolak 7.-8-os tanuloi szamara.
A kiallitas végére érve volt még egy külön terem ahol videot lathattunk a plasztinacio menetéröl, illetve lehetöség volt arra is,hogy aki akarta felajanlhatta testét von Hagensnek. Mivel a sorsot nem szeretem kisérteni-igy erre azért nem vallalkoztam-de megfordult a fejemben,hogy ha megtenném, vajon a nem tul tavoli jövöben a gyerekem elvinné-e az unokaimat megnézni – “Itt a nagyi a varosban!” felkialtassal. 🙂 Aztan arra jutottam,hogy ha csak egy kicsit is hasonlitanak majd ram,akkor igen!
Hazaérkezve orakon at csak erröl voltam képes-és hajlando beszélni a férjemnek, probalva meggyözni öt is,hogy hétvégén menjünk el mégegyszer,mert ezt neki is latnia kell. Egy idö utan azt mondta,hogy mivel tudja,hogy ugysem fogom befogni addig amig igent nem mond,igy eljön velem és megnézi ö is. Rém büszke voltam magamra, mert elég nagy volt az ellenallas a részéröl. Odaérve folyton az arcat lestem,hogy rosszul van-e,de szerencsére az övén is csak érdeklödést lattam,igy megnyugodtam. A dohanyos tüdönél kicsit hosszabban elidöztünk,ahol is férjem megjegyezte,hogy ha nem szokott volna le a cigiröl néhany évvel ezelött akkor ma megtenné. A kijaratnal egyébként fel volt allitva egy üvegdoboz azok részére akik a kiallitas megnézte utan valoban ugy döntöttek,hogy kidobjak a naluk lévö doboz cigarettat-tele is volt rendesen. Persze tudom én,hogy a többségük kiérve valoszinüleg a masodik sarok utan vett helyette masikat,de akkor is ugy gondolom,hogy érdemes latni és tisztaban lenni vele milyen valtozasokat okoz az ember tüdejében a cigi. Vagy barmelyik masik szenvedelybetegség,betegség. Mert amit ismerünk attol nem félünk annyira.
Miutan férjem is sikeresen tulélte a dolgot,probaltuk meggyözni a növéreit is,hogy nezzék meg. Az Isztambulban lako sogornöm angol-biologia szakos tanar olyan ellenallast valtott ki,hogy hihetelen meggyözö eröm sem téritette el,pedig hatalmas nyomast gyakoroltam ra kezdve a “milyen biologia tanar vagy te,hogy ez nem érdekel” folytatva “mennyire gaz mar ha a diakjaid többet tudnak mint te az emberi teströl” és az “ öt perc alatt éveket okosodsz” és hasonlo megjegyzésekig. De semmi. Igy hat belattam,hogy ami nem megy azt nem kell eröltetni…Az ankarai sogornöm viszont-aki szerencsére hihetetlen vagany-egyböl benne volt a dologban,igy megnézte, persze neki is tetszett,és még par oran keresztül ö is probalta meggyözni a hugat-eredménytelenül.
Utana még napokig ez volt a téma,ha összejöttünk ferjem barataival elmeséltük nekik hol voltunk és mit lattunk. A legtöbbjük undoritonak talalta még a gondolatat is,mondvan ha érdekelt volna az emberi test akkor orvosnak ment volna…Meg különben is mekkora gyalazat ez.
Mindenkinek joga van eldönteni,hogy megnézi-e vagy sem, tetszik-e neki vagy sem,de mivel ezek az emberek önként ajanlottak fel testüket igy nem hiszem,hogy barmiféle gyalazatrol kellene beszélnünk…
En mindenestre ajanlom a megtekintését!
Oldal ajánlása emailben
X