Bakancslista II.rész

2011 november 11. | Szerző: Kollar Krisztina

  Nem emlékszem pontosan,hogy a dinoszauruszok szeretete honnan is ered nalam, talan a Jurassic Park c. film alatt/utan estem bele a dinokba,mindenesetre évek ota figyelemmel kisérem az ezzel kapcsolatos hireket, hol és mikor,milyen leletek kerültek elö. Ha a valo életben is lenne egy John Hammond prof. aki létrehozna egy ilyen parkot és ujrateremtené a dinoszauruszokat nagy valoszinüséggel az elsö vendégek között lennék,kockaztatva testi épségemet is, reménykedve hogy azért a többi latogato között akad egy talpraesett Jeff Goldblum nekem is! 🙂 Mivel ennek egyenlöre kicsi az esélye, az ember beéri alternativ megoldasokkal is. Igy amikor iden nyaron megnyitotta kapuit az isztambuli Jurassic Land, -ahol végre nem müanyag gagyi dino utanzatokkal probaljak meg “szorakoztatni” a nagyérdemüt,hanem mérethüen felépitett csontutanzatokkal rekonstrualjak a legismertebb fajokat elhelyezve öket természetes élöközegükbe-egyértelemü volt,hogy ott a helyem. Ismeröseim közel senki nem akart velem tartani-nem mindenki dinoörült-igy egyedül alltam be a pénztarhoz-elöttem egy arab csalad valtott épp jegyet,majd amikor ram került a sor és mondtam a kasszas lanynak,hogy egy felnött lesz,kihajolt az ablakon és körülnézett,hogy nem bujkal-e esetleg egy gyerek még valahol…Gondoltam jol kezdödik-mar hülyének néznek,hogy egyedül, gyerek nélkül dinokat akarok nézegetni. Ahogy beléptem a tizezer négyzetméteres alapterületü Jurassic Landre, félhomaly fogadott, valahonnan tavolrol néha egy-egy dinoszaurusz üvöltés törte meg a csendet. Elém jött egy fiatal alkalmazott,aki elmondta,hogy a Land egész területén tilos a fényképezés valamint a tapizas,egyébként meg ha barmiféle kérdésem lenne forduljak bizalommal hozza és jo szorakozast kivant. Különbözö kis vitrinekben koponyak és szarkapocs-valamint combcsontok voltak kiallitva,jelezvén hogy az eredeti csontot éppen Földünk melyik területén talaltak. Aztan voltak itt barlangszerü épitmények is,ahova belehetett bujni és bebarangolni-gyanitom ezt inkabb a gyerekek örömére épitettek,ugyhogy én csak bekukkantottam. Majd elérkeztem a lényeghez, a mérethü dinokhoz. Volt itt Eoraptor és Brachiosaurus,Stegosaurus és persze a Tyrannosaurus ( nevének jelentése “zsarnokgyik”). Természetesen engem is a T-rex nyügözött le a leginkabb. Az ember felfogja,hogy mekkora volt is ez az allat,tudjuk mekkora  kb. az a 13 méter ami hosszusagat jellemzi, vagy mekkora a koponyajara jellemzö 1.5 méter,vagy mennyi is az az 5-6 tonna amivel a sulya bir,de ott allni elötte azért minden képzeletet felülmul. Az ember szo szerint hangyanak érzi magat hozzaképest,hiszen csak a koponyajanak a mérete akkora mint egy 10 éves gyerek hossza. Néztem fel ra hosszu perceken keresztül és csak arra tudtam gondolni,hogy ahhoz,hogy az ember megjelenhessen a Földön kellett efaj kipusztulasa,különben esélyünk sem lett volna ellenük. Maradtam volna még ugy félorat és bamultam volna a vilagon élt egyik legnagyobb husevöt,ha a kis alkalmazott lany nem sonfordalt volna mar percek ota körülettem mire meg is szolitott, és megkérdezte,hogy tetszett-e a Jurassic park c. film. Mondtam neki,hogy valoszinüleg nem allnék itt egyedül fél oraja és bamulnam ezt a dögöt,ha nem igy lenne. Beszélgettünk még par percet a fimröl,majd szolt,hogy rövidesen kezdödik a 6 D-s mozi,ha gondolom faradjak a Juracopterbe. Az arab csalad mar bent ült, harom kisgyerekkel-közülük is a legkisebb kb. 2 éves lehetett-a mozis fiuk szoltak nekik,ha esetleg a gyerekek beparaznanak a film alatt csak integessenek és leallitjak a vetitést. Gondoltam de jo lesz,ha a legizgalmasabb résznél kell megallnunk….Beültem a hatalmas székbe,kiosztottak a 3 D-s szemüvegeket,szoltak hogy kapaszkodjunk, és jo utat kivantak, majd elkezdödött a kaland. Az egész film 7-8 perces lehetett,iszonyatosan élethüen megcsinalva,mar majdnem ugy éreztem magam mint aki tényleg ott van a szigeten. Mentünk egy terepjaroval a dzsungel közepén egy kis földes uton halalosan nyugodtan,majd oldalrol taszitott rajtunk egyet egy T-rex fej-ilyenkor persze razkodott a szék rendesen,majd gyorsmenetre kapcsoltunk, üldözönk mögöttünk loholt…és persze be is ért bennünket. Hatalmas szajaba kapta a jeepet-eközben vizet es szelet fröcsköltek az arcunkba-amitöl ugy éreztem magam mintha valoban a dino lehelete és nyala teritett volna be. Majd össze-vissza dobaltak a széket alattunk,mire valahogy kiszabadultunk és ujra menekülésbe fogtunk,de kedves soforünk kicsit benézte az utat és lezuhantunk egy szakadékba. Igy hat a dino gyözött végülis,mi pedig kiabalva zuhantunk a mélybe. A film végeztével felkapcsoltak a lampakat,az arab gyerekek viszonylag jo allapotban voltak,csak a legkisebb nyügösködött,a végén mar leszedték rola a 3 D-s szemüveget. Hatalmas élmény volt,és örülök,hogy a jövö generacioja egyre több ilyen filmélményben részesülhet,hiszen a technologia fejlödésének köszönhetöen egyre több filmet gyartanak 3 D-ben,és eljön az az idö is-nem is olyan sokara-amikor a 6 D-s mozi mindennapos lesz. A film utan felvezettek minket a felsö emeletre,ahol is dino-laboratorium kapott helyet. Na itt mar azért megjelentek a müanyag,izgö- mozgo dinomakettek is,de ugy voltam vele,hogy ez is nyilvan kell a gyerekeknek,akik valoszinüleg ezt jobban értékelik mint az also szinten lévö tudomanyos szektort. Itt volt orvosi rendelö,ahol egy sérült dinoszauruszt lattak éppen el, voltak tojasok ahol a kikelö kisfickokat tekinthettük meg,valamint etetö-szektor. A kiséröink minden résznél érdekes informaciokkal lattak el bennünket törökül és angolul is. Majd a végen lehetöség volt csaladi fényképezkedésre néhany müanyag dinoval-amit a joizlésem miatt kihagytam -majd a dinoshopon valo athaladas utan kiértünk. Összességében egy jol felépitett,érdekes, kicsiknek-és nagyoknak is szorakoztato parkot hoztak létre,amit érdemes felkeresnie annak aki éppen Isztambulban jar.

A park honlapja az alabbi linken érhetö el : www.jurassicland.com.tr.

Es bar a Bakancs-listamon a “latni egyszer egy igazi dinoszurusz csontvazat” all,egyenlöre beértem ezzel is, és majd ha egyszer eljutok valamelyik olyan muzeumba ahol eredeti csontok vannak kiallitva modositom a listamat. Férjem szokott néha azzal szorakozni,hogy megkérdezi, ha lenne egy idögépem amivel elmehetnék a multba és lathatnék élö igazi dinokat, vagy a jövöbe mehetnék  és résztvehetnék egy ürutazason melyiket valasztanam. Ilyenkor mindig a dinokra szavazok,de hozzateszem,hogy mivel még fiatal vagyok az ürutazasra legalabb két esélyem van. Egyrészt az ürturizmus hamarosan elkezdödik,es talan 50 év mulva megfizethetöbb lesz,masrészt még mindig lehet az is ,hogy a masodik férjem egy NASA ürhajos lesz. Ilyenkor persze durcizik,de hat ne kérdezzen hülyeségeket! 🙂

Mindenestre a listamon a “latni a Földet az ürböl” is szerepel…

Bakancslista I.rész

2011 november 11. | Szerző: Kollar Krisztina

 Biztosan sokan lattak a Jack Nicholson és Morgan Freeman föszereplésével készült 2007-es filmet a Bakancs-listat,mely két végsö stadiumban lévö rakbeteg férfi történetét dolgozza fel. Miutan az életben tul sok vesztenivalojuk nincs,elhatarozzak hogy irnak egy “bakancs-listat” amely azokat a dolgokat tartalmazza amit még meg akarnak tenni az életben. Azt gondolom szinte mindannyiunknak van egy ilyen listaja-ha nem is leirva,de fejben mindenképpen ott van. Hogy majd még ezt meg azt megteszem, ezt és ezt latnom kell,de mivel jo esetben nem vagyunk végsö stadumban lévö betegek igy ezeket a dolgokat hajlamosak vagyunk halogatni,mondvan van még erre böven idönk…Amit ugye mégsem vehetünk készpénznek. Nekem is van egy ilyen listam-szigoruan fejben szerkeztgetem,néha hozza “irok” dolgokat néha kihuzok rola-attol függöen,hogy mar megtettem-e vagy épp mar nem is tartom olyan fontosnak mint akkor ,amikor felkerült a listara. Idén sikerült kihuzom parat ebböl a nem éppen rövid lajstrombol. Az elsö az a delfinnel valo uszas volt,amit tényleg évek ota megakartam tenni ( ki ne akarna) és amit egyik itt élö baratnöm és férje -aki delfinparkban dolgozik-intézett el. A palackorrut egyebként orosz idomarja-aki alsonadragra hasonlito fecskében lejtett a medence partjan- Iljanak nevezte el. A medencébe ereszkedés alatt csak arra tudtam gondolni,hogy vajon milyen lesz a delfint megérinteni,milyen lesz a tapintasa, meg ugy egyébként is izgultam kicsit-mint amikor az ember elöször talalkozik valamivel ami eddig ismeretlen volt szamara. Ilja rendkivül jatékos volt, a kezdeti “hozzad érhetek egy kicsit” batortalansag utan rögtön hattal fordult nekem,tartva uszonyat amibe belekapaszkodva “elvitt”egy körre-majd idomarja jelezte,hogy adhatok neki halat,ami a medence szélén vart ra. A fenségés halfalatkakat olyan ovatosan vette ki a kezemböl akar egy jol nevelt kutyus,aminek a jutalmai ujabb falatkak voltak. Annyira belejöttem az etetésbe,hogy abba sem akartam hagyni,legszivesebben reggelig kajaztattam volna! Aztan usztunk még egyet majd kimasztam a rendkivül sos vizü medencéböl és bucsut vettem a delfinlanytol. Utana persze napokig delfinidomar szerettem volna lenni…:)