Csaszarmetszés kontra természetes szülés

2012 január 25. | Szerző: Kollar Krisztina

 Törökorszagban legalisan valaszthato a szülés modja-tehat ha az anyuka teszem azt csaszarmetszéssel szeretné vilagrahozni gyermekét azt nyugodtan megteheti. Mivel nem szültem még, igy nem allok egyik oldalon sem-söt nem is hiszem,hogy “oldalt” kéne valasztanom. Valami ok miatt néha azok a nök akik természetes uton hoztak vilagra gyermekeiket lenézik,söt néha szinte anyanak sem tekintik azt aki ezt nem ezen a modon tette meg. Hagyjuk most azokat az eseteket amikor az ember rendes szülést tervez és különféle komplikaciok miatt mégis csaszarmetszésre kerül a sor. Térjünk vissza Törökorszagra ahol a nök ezt önként valaszthatjak-és meg is teszik,méghozza nem is akarmilyen aranyban. A iskolazatlanok körében magasabb mint 90 szazalékos a rendes szülések szama,mig a gimnaziumot,egyetemet végzettek között mindössze 40. Itt azért azt is fontos tudni,hogy az iskolazatlanok többsége nyilvanvaloan nem a nagyvarosokban,hanem Törökorszag gyakran mélyszegénységben élö vidékein él. Nézzük akkor Isztambult,ahol 15 millio ember él-nem tudnam megtippelni naponta hany szülést vezetnek le egy ekkora varosban,de nyilvan nem beszélhetünk kis szamrol. Az eddig itt töltött négy évem alatt két török ismerösöm szült Isztambulban-ezek magankorhazban- egy Ankaraban-közkorhazban,egy Ankaraban magankorhazban. Mind a négyen csaszarmetszéssel hoztak vilagra gyermekeiket-mind a négyen egyetemet végzettek. Es mind a négy esetben ott voltam a korhazban,miközben ezek a nök még szültek. Hogy kerültem oda? A magyarorszagi szokasokkal szemben-ahol a vajudo nöt a férje kiséri be a szülészetre,maximum 1-2 közeli hozzatartozoval,és ahol szülés utan hagyjak legalabb par orat pihenni a babat és az anyat mielött megrohanjak öket  a rokonok-itt ,ahogy beindul a szülés az összes csaladtag és barat megindul a korhazba. Elsöre persze értetlenkedtem,hogy mégis mit keresünk mi itt,-az anyuka férjem baratjanak a felesége volt,aki éppen szült,mi meg kint toporogtunk a varoszobaban 20 masik emberrel karöltve. A lany csaszarmetszéssel szült, egy ora utan kitoltak a mütöböl,karjan a kislanyaval-mindketten édesen mosolyogva,boldogan vartak a gratulaciokat. Betoltak öket a szobajukba-magankorhaz-nem kis méretü szobarol beszélünk-ahol a lany anyukaja és anyosa teaval és különféle aprosüteménnyel kinaltak minket. Bent a szobaban,ahol egy anya feküdt az ujszülött csecsemöjével. Egy kis idö utan persze kivitték a gyermeket,de az anya tovabbra sem tudott egy percet sem pihenni-mosolyogva tarsalgott a jelenlévökkel. Tudom,hogy egy csaszarmetszés nem hasonlithato egy 16 oras természetes vajudashoz,de ez akkor is egy mütét volt. Nem éreztem tul jol magam,végig az jart a fejemben,hogy lépjünk mar le,és tereljük ki a többieket is,hagyjuk mar pihenni kicsit, maga a ricsaj is annyira farasztott,hogy elképzelni sem tudtam,hogy lehet egy szülés utan ezt vigyorogva kibirni! Mert félreértés ne essék,ha 16 orat vajudott volna a lany,akkor is ugyanez a jelenet jatszodott volna le! Mert itt ez a szokas, és tiszteletlenség nem bemenni azonnal a korhazba- és nem am 10 perces villamlatogatasra mint otthon! Mikor hazamentünk azt mondtam a férjemnek,hogy egyböl szimpatikusabb a csasszarral valo szülés,és ha egyszer terhes leszek,nem lehetne-e eltitkolni a dolgot és csak akkor szolni a rokonoknak és baratoknak ha mar a kis lurko kb. egy honapja megszületett…. A következö harom eset forgatokönyve is hasonlo volt. Nem tudom,lehet velem van a probléma,de én nem szeretnék nyomulo tömegre kigurulni a mütöböl-függetlenül attol,milyen modon fogom megszülni majd a gyerekemet. Nyilvan legyen ott az apja,és a legszükebb csaladtagok-akik huzzanak haza 10 perc utan,hagyjanak pihenni mindkettönket-és jöjjenek vissza masnap estefelé. Az összes esetben masnap is nyilvan be kellett mennünk a korhazba-ahanyszor ott voltunk 10-12 ember ( nem tulzok! ) volt rajtunk kivül a korteremben. Es ez igy megy egészen addig amig haza nem mennek a korhazbol,és utana mi következik? A kedves anyuka,vagy anyos esetleg lanytestvér odaköltözik a csaladhoz,hogy segitsen az anyukanak-és soha többé nem is akar hazamenni. Mert mindenki segiteni akar, egyszerüen senkinek nem jut az eszébe,hogy ez talan sok. Mert nekik ez a természetes. Tehat gyanitom,hogy egyrészt ez miatt is oly népszerü a csaszarmetszés. Mert most komolyan,kinek lenne ahhoz ereje,hogy hosszu orakig tarto szülés utan még jopofizzon a rokonoknak non-stop? Ugy a gyerek par hetes koraig,mire elfaradnak a latogatok. Hogy te is pihennél? Hiszen pihenhetsz te,azért van itt ez a sok ember,hogy neked segitsen…

A masik oka az lehet,hogy-Isztambulrol beszélek-nyilvan több szülés fér bele egy napba ha az csasszarral történik,mintha kivarnank a természetes uton valo vilagrajövetelt. Es minél több szülést vezet le egy korhaz-annal több pénzt hoz a hazhoz. Mert azt gondolni,hogy a lényeg itt nem a pénzen van az eléggé naiv lenne. Isztambulban szülhetsz közkorhazban,vagy valaszthatod a magankorhazak rendkivül sokoldalu szolgaltatasait. Mikor mi összehazasodtunk sogornöim tanacsoltak,hogy kössünk maganbiztositast,hogy ha majd szülni fogok akkor megtehessem magankorhazban ugy,hogy nem kell eret vagnunk magunkon az összeg miatt. En meg azt mondtam,hogy nem kell flancolni,teljesen jo lesz nekem a közkorhaz is. Mindenki felhaborodott,hogy ez nem Magyarorszag,meg hogy lattam-e mar isztambuli szülészetet? Mondtam,hogy nem,de ankarait igen,nem volt azzal semmi baj…Azt mondtak ne hasonlitsam a 4 millios fövaros korhazait a 15 millios Isztambulhoz. Nagyjabol két évvel ezelött lattam elöször isztambuli szülészetet-köszönhetöen egy orvos ismerösünknek. Azota van maganbiztositasom.

Most belemehetnék abba a témaba is amit altalaban természetes uton szülö nök szoktak a csaszarosokkal kapcsolatban emlegetni-miszerint a csaszarral szülö anya nem kötödik annyira a gyermekéhez mint az ,aki rendes uton szülte azt meg. Nem megyek bele,csak csendesen megjegyzem,hogy azok az anyak akik szülés utan elhagyjak gyermekeiket,kidobjak öket az utcara,korhazak ajtajaba,templomok lépcsöjére teszik öket-rosszabb esetben kukaba- azok elég nagy valoszinüséggel nem csaszarmetszéssel szültek-még sem latjuk a kötödés semmilyen formajat naluk. Nem beszélve arrol,hogy az a nö aki természtes szülésre készülvén az utolso pillanatban csaszarmetszést igényel az nem fogja ugyanugy szeretni a gyermekét? Csak azt mondom,hogy nem minden fekete és fehér. Nem szeretem amikor egy ilyen kérdésben taborokra szakadnak az emberek,kigyot-békat kiabalva egymasra. Nem hiszem,hogy a szeretet nagysaga vagy mélysége attol függ ki milyen modon jött a vilagra. Nem vagyunk egyformak, és éppen ezért nincs jogunk kritizalni azt aki esetleg-szamunkra legtöbbször rejtve maradt okok miatt-mashogy dönt,mint ahogy mi normalisnak tartjuk. Mert minden ember szamara mast takar a “normalis” szo…Egy anya nem attol valik jo anyava,hogy milyen modon szülte meg gyermekét-söt sok esetben nem feltétlenül kell hogy egy nö maga szülje meg gyermekét ahhoz, hogy anyava valjon…

Holle anyo Isztambulban jart

2012 január 18. | Szerző: Kollar Krisztina

 Szombat ota-kisebb-nagyobb megszakitasokkal -szakad a ho. Az itteniek 
nincsenek felkészülve a havazasra-mondjuk nem is nagyon jellemzö a
napokig tarto hohullas. Emlekszem, fél éve élhettem itt amikor esett 1-2
centi ho, sogornöm-aki tanarnö-tiszta izgalomba jött,bekapcsolta a
tv-t,és varta a hireket, abban bizvan,hogy masnap tanitasi szünetet
rendelnek el a “nagyfoku” havazas miatt! Azt hittem ez valami vicc
lehet,hiszen éppen csak esett egy kicsit. De viccröl szo sem
volt,tényleg bemondtak az esti hiradoban,hogy masnap Isztambul mely
kerületeiben lesz tanitasi szünet. Mondtam az ittenieknek,hogy ez azért
mégiscsak nevetséges,az utak szinte teljesen tisztak,nyugodtan lehetne
menni iskolaba. A valaszuk az volt,hogy mi nem szoktunk hozza ugy a
hohoz ,mint ti Magyarorszagon-nekünk meg az a furcsa,hogy 35 fokban
nalatok höségriado van! 🙂 Igazat kellett adnom…:) Aztan az
elkövetkezö két évben nem is nagyon volt ho,mégnem 2009 telén,épp a
környékünkön lako magyar lany volt nalunk amikor neki allt szakadni a
ho, hofuvassal kisérve. Mi persze bepanikoltunk,hogy uristen erre nem
készültünk fel,sapink és kesztyünk sincs! Nem baj,megoldjuk! Beöltöztünk
amennyire lehetett,és nekivagtunk a közelben lévö bevasarloközpont
meghoditasanak. Dacolva a szembe fujo széllel,lefagyott fülekkel
érkeztünk meg és vetettük bele magunkat a sapka-kesztyü vasarlasba.
Hazafelé mar azért vaganyabban mentünk,hiszen melegitett bennünket az uj
szettünk. Aznap éjjel vizonylag elég sok ho esett,masnap azonban 8
fokra és szikrazo napsütésre ébredtünk-délutanra mar szinte minden
elolvadt. Es utana sem esett egészen mostanaig. Vagyis érdemes volt
lohalalaba sapkaba fektetni a pénzünket…A tavalyi tél egyébként
érdekesen alakult,mert karacsonykor itt voltak kint a szüleim, 18 fokban
maszkaltunk a varosban, nyitott teraszokon teat szürcsölgetve,miközben
otthon minusz 10 fokok röpködtek. Tehat elmondhatjuk azt,hogy
Isztambulra nem jellemzö a hoesés,a napokig megmarado,szankozos,
hoemberépitös,hogolyozos téli örömködés meg plane nem. Ami azért tud
hianyozni az ember lanyanak. Ezért is döntöttem ugy idén,hogy haza
megyek karacsonyra-miutan négy éve nem voltam otthon télen,mar kezdett
hianyozni az igazi karacsony érzése,nem beszélve a havazasrol. Nagyjabol
1 honapot voltam otthon-ezalatt persze még véletlenül sem hullott a
pelyhes. Az utolso napon a böröndömet rendezgetve megint rakellett
jönnöm,hogy kb. 6 és fél kiloval tulléptem a megengedett poggyasz
tömegét,és kezdödött a filozas,hogy mi is az amit otthon
hagyhatnék,amire tutti nem lesz szükség. Ilyenkor persze veszek egy
csomo könyvet, bekerül 1-2 üveg Tokaji, az isztambuli baratok is kérnek
ezt-azt-amit nyilvan nem lehet kivenni. Hosszu töprengés utan ugy
döntöttem kiszedem a “jatszos” ruhakat, a pizsit meg két téli csizmat-az
egyik szörös,meleg,vizhatlan volt ( még mindig a csizmarol van szo :))
-mert arra mar ugysem lesz szükség. Erre tessék,szombat reggel nekiallt
havazni,és estig egyfolytaban esett,méghozza akkora pelyhekben
amekkorakat Magyarorszagon is ritkan latni. Es ezzel egyidöben megbénult
a varos. A Boszporuszon közlekedö hajokat nem inditottak el, az europai
oldalon orakon at tarto aramszünet lett,aminek következtében nem jartak
a metrok, a buszok és metrobuszok elakadtak-olyannyira,hogy az Europat
Azsiaval összekötö egyik hidon az emberek leszalltak a jarmüvekröl és
gyalogosan folytattak utjaikat.

A hidakon egyébként tilos a
gyalogosforgalom, az Eurazsiai maraton idején lehet csak atmenni
rajta-csak ezért neveztem be tavaly,erre tessék,sima kis hoesésnél is
lehet szerencséje az embernek! 🙂 A hokotrok valami oknal fogva nem
kaptak szikrat egészen estig, a hazunk elött elhalado utat konkrétan
este 7 körül takaritott le az elsö munkagép. Az autosok sem jartak
szerencsével,mivel altalaban fogalmuk sincs az ittenieknek,hogy mit is
jelent a téligumi. Két nappal a havazas utan kimerészkedtem,persze
soszorasrol sem hallottak ,ugyhogy erösen kellet koncentralnom,hogy
elesés nélkül tegyem meg az ut nagy részét-miközben az otthon maradt
szörös csizmamrol almodoztam-amikor tölem par méterre az ut közepén egy
taxis megcsuszott és lenyomott egy laza 360 fokos fordulatot. Egy
pillanatra egymasra néztünk a soförrel, ha naiv lennék azt gondolhattam
volna,hogy kicsit talan megijedt,de nem…egyböl magahoz tért és
folytatta nem éppen lassu utjat. Végülis minek a téli gumi…? Szaz szonak is egy a vége: par oraja neki allt megint havazni. Délutan a környékbeli gyerekek hoembert épitettek. 🙂

Mission: Impossible

2012 január 16. | Szerző: Kollar Krisztina

 Régebben azt gondoltam,ha mar rendesen megtanultam törökül ugy, hogy még akcentusom sem lesz -kb. 20 év itt élés utan-majd elhiszik rolam,hogy török vagyok. Félreértés ne essék,eszem agaban sincs “eltörökösödni” csak kihasznalnam az elönyeit annak,hogy nem hisznek külföldinek, vagyis nem molesztalnak a buszokon,nem akarnak atvagni a taxisok, és ugy egyebként sem kell többet fizetnem 20-30 szazalékkal bizonyos szolgaltatasokért mint egy helyi nönek. Aztan néhany honap itt tartozkodas utan rajöttem,hogy ennek semmi esélye. Kezdjük azzal,hogy egy helyi török férfi ( nem nö! ) atlagmagassaga 164 cm-vagyis kb. 10 centivel alacsonyabb mint én-emiatt altalaban szoszerint kilogok a tömegböl. Aztan van még vilagos böröm,vilagos hajjal és zöld szemmel,amivel ugye a kicsi fekete vagy legalabbis sötétbarna haju helyiek nem igen rendelkeznek. De ha esetleg barna szemü es haju lennék akkor is egyböl kiszurnak,hogy nem vagyok idevalo-egyszerüen az arcfelépitésböl. Valami különös érzékkel egyböl rajönnek,hogy idegen vagy-és hangot is adnak neki,vagy rosszabb esetben ki is hasznaljak. Sokszor volt,hogy alltam a bevasarloközpont pénztaranal,meg sem szolaltam,csak csendesen pakoltam ki az arut a szalagra, az unatkozo,beszédes pénztaros meg ram nézett és megkérdezte,hogy honnan jöttem….Ilyenkor persze a csak sima “madzsarisztan” valasz nem elég,egyböl tudni akarja,hogy mit csinalsz és miota vagy itt,mennyire tetszik Törökorszag,és egyébként is Isztambul-e a szebb,vagy az én varosom? Elbeszélgetek én barkivel,meg ezek ilyen kis artatlan csacskasagok-amitöl az ember jobban is érzi magat,hiszen legközelebb megismernek,mosolyognak és köszönnek ami miatt maris kevésbé érzed magad idegennek. Emlékszem amikor ideköltöztünk és vizet kellett rendelnem-a csapviz itt nem ihato, igy a helyiek 20 literes kiszerelésü vizeket rendelnek-amiket hazhoz is szallitanak-nagy nehezen összedobtam azt a két mondatot amire szükségem volt a telefonos rendeléshez. Megjött a vizes kisficko- kb. 160 centis,bajszos középkoru emberke,aki nagyon baratsagos volt,még be is cipelte a konyhaba a cuccot, persze elökerült a honnan jöttem kérdés is,és itt el is akadt a beszélgetés mivel nagyjabol ennyit értettem törökül. 🙂 Mivel egy 20 literes viz nem tart sokaig,igy hamarosan ujbol rendelni kellet,mindig ugyanaz a ficko jött,mindig baratsagos es rendes volt. Egyik alkalommal mentünk a férjemmel valahova kocsival és szembe meg jött a Vizes motorral,dudalt és integetett,én meg vissza integettem. Férjem nézett,nem tul értelmes arccal,hogy ez meg ki? Hat a Vizes! -mondtam én. Te mar igy összebaratkoztal a vizhordoval? -kérdezte. Hat Kispofam, hetente beszereli nekem a vizet,még szép ,hogy joban vagyunk. Azota kétszer költöztünk uj lakasba a környéken,és ahanyszor vizet rendeltünk véletlenül mindig ö jött,utoljara mar röhögött,hogy mindenhol mi lakunk??? 🙂 Ezek az aranyosabb történetek,de persze vannak ennél elkeseritöbb dolgok is. Mint amikor ketten,harman magyar lanyok taxiba ülnénk,olyan utvonalon amit ismerünk-és amiröl a taxis nem tud-és kerülöuton visz,és ha ra is kérdezel,hogy miért is erre megyünk mindig van egy olyan magyarazata,amit ha akarsz elhiszel,ha akarsz nem-utlezaras, forgalmi dugo…Ezeket csak akkor tudod elkerülni,ha nem szolsz egy szot sem semmilyen idegen nyelven-ha tarsasagban vagytok,ez eleve halott ügy-vagy ha egyedül utazol és hatarozottan benyögöd lehetöleg hihetö török akcentussal a cimet ahova mennél és utana latvanyosan elfoglalod magad-telefonnal,papirrendezgetéssel-elkerülve a barmiféle kommunikaciot a soförrel. De ugyanez van mondjuk a szépségszalonokba-ahol jellemzöen még véletlenül sincs kint arjegyzék-és ahova néha muszaj betérni és rendbehozatni “elbrezsnyevesedett” szemöldökömet. Sokaig tart mire megtalalod azokat a helyeket ahol nem vernek at, és azt kapod amire szamitasz ,de ha egyszer megvan,akkor azokhoz hüséges maradsz.

Es akkor itt van a harmadik kategoria,a “kretének” gyülekezete. Ezek alatt értem azokat a férfiakat,akik kihasznaljak azt,hogy külföldi vagy-tehat vagy könnyüvérü-és akkor meg miért ne-vagy csak siman ugysem tudsz tiltakozni,esetleg segitséget kérni. Amikor elöször talalkoztam ilyennel épp a buszon ültem,és mellém ült egy pasas. A busz tömve volt,én bamultam kifelé az ablakon gondolataimba merülve amikor ugy éreztem,mintha megmarkoltak volna a combomat. Odafordultam,nem lattam semmit,csak azt hogy az emberek nyomorognak,és lökdösödnek. Par perc mulva ujra hasonlo érzés,odanézés és semmi. Akkor mar azért kezdtem gyanakodni. Harmadszorra amikor megszoritotta a combomat odakaptam a fejem,és elkaptam azt a pillanatot ahogy ijedten visszarantja a kezét.Ranéztem és csak annyit mondtam-Engedj ki te szemét! A csoka kiengedett és leszalltam,és utana még orakig én éreztem rosszul magam,amiért nem voltam biztos mar a legelsö fogdosasnal,és amiért nem vagtam minimum pofan. Este amikor elmeséltem az elsö “molesztalasom” történetét férjem megkérdezte,hogy legalabb megütöttem-e…Mondtam,hogy nem,de legközelebb tutti talpraesettebb leszek! Hat nem voltam.

Masodszorra egy rendkivül leleményes kreténbe szaladtam bele. Bevasarlo központ,szatyrok és tavaszi kabat a kézben. Egyszercsak megkopogtatja egy középkorü,öltönyös pasas a vallamat,hogy nézzem mar meg mi történt a hatammal! Hatrafordulok, és mit latok? Egy jo nagy adag köpés csorog le a jobb lapockamon! Nulla szabad kéz,kibontott haj..Faszi: Van maganal nedves törlökendö? En: Pont nincs…Faszi: Akkor fogja meg a hajat,nalam van, majd én letörlöm. En ( a hülye szöke, naiv, szerencsétlen barom) : Haj félrehuz ( csak arra tudtam gondolni,hogy hajat kell mosnom,mert biztos abban is köpet van),pasas meg neki allt törölgetni a hatamat,miközben én még képes voltam megköszönni neki,hogy milyen rendes. Aztan egyszercsak egyre lejjebb piszmog a zsepivel,mar lent jar a derekamnal ,hogy még itt is van…Es akkor ( jo reggelt Krisztike! ) rajöttem,hogy uristen,ez volt az aki leköpött,hogy utana “büntetlenül” tapizhasson! Szoltam neki,hogy most lesz elég! Mennem kell!-és megint elspuriztam anélkül,hogy lepofoztam volna. Este persze megint sztorimesélés itthon, férjem aki mellettem annyira laza lett,hogy lassan semmi nem hozza ki a sodrabol,csak annyit mondott: Szegény pasas ( nem szegény én!),biztos annyira tetszettél neki,hogy nem birta ki,hogy ne érjen hozzad! Gondoltam,veled is kivagyok segitve! 🙂

Harmadik alkalommal tömött villamoson utaztam két baratommal akik Pécsröl jöttek latogatoba. Az egyikük fiu, a masikuk lany,de valahogy kicsit elkavarodtunk a tömegben, a fiu leszakadt tölünk,mi ketten lanyok egymashoz közel nyomorogtunk.Velem szemben 5 és fél centire tölem egy nyamvadt 50 kilos srac allt,egyik kezét a mellkasara helyezve,amitöl még szanalmasabb benyomast keltett.Egyszercsak érzem,hogy “toszogatos” mozdulatokat  tesz. Még szoltam is a velem lévö csajnak,hogy most paranoias vagyok-ami mar nem is lenne éppen meglepö-vagy a srac tényleg félreérthetetlen mozdulatokat produkal? Ö is gyanusnak talalta,igy mivel mozdulni semmit nem tudtam a tömegtöl,gondoltam kicsit beletérdelek a makkosaba,hatha észhez tér. De nem! Kezdödött elöröl minden,egyre agresszivebben,igy hat én is erösebben térdeltem bele ezuttal,ami még mindig nem,hogy leallitotta volna a beteg allatjat,hanem csak felbatoritotta. Szoltam a többieknek,hogy a következönél leszallunk,meg egy utolsot rugtam a gyerekbe majd kiszalltunk a villamosbol. Utana persze megint szarul éreztem magam,mert hiaba vagy szinte majdnem biztos abban ami történt,mindig olyan helyzetekben molesztalnak ami nem teszi 100 szazalékossan biztossa a dolgot. Holott érzed és tudod,hogy ez az volt amire gondolsz.

Azota ovatosabb probalok lenni-eleve gyanus ha a buszon ezer üres hely mellett egy pasas pont mellém ül le, ha valaki ram mosolyog- ha csak azért is mert esetleg tetszem neki,és artatlan a dolog-még akkor is megnézem,hogy nincs-e köpet rajtam. Es bar,tudom,hogy nem készülhetek fel mindenre- a beteg emberek fantaziaja altalaban kimerithetetlen-igyekszem szemmel tartani mindenkit! 🙂