Mission: Impossible

2012 január 16. | Szerző: Kollar Krisztina |

 Régebben azt gondoltam,ha mar rendesen megtanultam törökül ugy, hogy még akcentusom sem lesz -kb. 20 év itt élés utan-majd elhiszik rolam,hogy török vagyok. Félreértés ne essék,eszem agaban sincs “eltörökösödni” csak kihasznalnam az elönyeit annak,hogy nem hisznek külföldinek, vagyis nem molesztalnak a buszokon,nem akarnak atvagni a taxisok, és ugy egyebként sem kell többet fizetnem 20-30 szazalékkal bizonyos szolgaltatasokért mint egy helyi nönek. Aztan néhany honap itt tartozkodas utan rajöttem,hogy ennek semmi esélye. Kezdjük azzal,hogy egy helyi török férfi ( nem nö! ) atlagmagassaga 164 cm-vagyis kb. 10 centivel alacsonyabb mint én-emiatt altalaban szoszerint kilogok a tömegböl. Aztan van még vilagos böröm,vilagos hajjal és zöld szemmel,amivel ugye a kicsi fekete vagy legalabbis sötétbarna haju helyiek nem igen rendelkeznek. De ha esetleg barna szemü es haju lennék akkor is egyböl kiszurnak,hogy nem vagyok idevalo-egyszerüen az arcfelépitésböl. Valami különös érzékkel egyböl rajönnek,hogy idegen vagy-és hangot is adnak neki,vagy rosszabb esetben ki is hasznaljak. Sokszor volt,hogy alltam a bevasarloközpont pénztaranal,meg sem szolaltam,csak csendesen pakoltam ki az arut a szalagra, az unatkozo,beszédes pénztaros meg ram nézett és megkérdezte,hogy honnan jöttem….Ilyenkor persze a csak sima “madzsarisztan” valasz nem elég,egyböl tudni akarja,hogy mit csinalsz és miota vagy itt,mennyire tetszik Törökorszag,és egyébként is Isztambul-e a szebb,vagy az én varosom? Elbeszélgetek én barkivel,meg ezek ilyen kis artatlan csacskasagok-amitöl az ember jobban is érzi magat,hiszen legközelebb megismernek,mosolyognak és köszönnek ami miatt maris kevésbé érzed magad idegennek. Emlékszem amikor ideköltöztünk és vizet kellett rendelnem-a csapviz itt nem ihato, igy a helyiek 20 literes kiszerelésü vizeket rendelnek-amiket hazhoz is szallitanak-nagy nehezen összedobtam azt a két mondatot amire szükségem volt a telefonos rendeléshez. Megjött a vizes kisficko- kb. 160 centis,bajszos középkoru emberke,aki nagyon baratsagos volt,még be is cipelte a konyhaba a cuccot, persze elökerült a honnan jöttem kérdés is,és itt el is akadt a beszélgetés mivel nagyjabol ennyit értettem törökül. 🙂 Mivel egy 20 literes viz nem tart sokaig,igy hamarosan ujbol rendelni kellet,mindig ugyanaz a ficko jött,mindig baratsagos es rendes volt. Egyik alkalommal mentünk a férjemmel valahova kocsival és szembe meg jött a Vizes motorral,dudalt és integetett,én meg vissza integettem. Férjem nézett,nem tul értelmes arccal,hogy ez meg ki? Hat a Vizes! -mondtam én. Te mar igy összebaratkoztal a vizhordoval? -kérdezte. Hat Kispofam, hetente beszereli nekem a vizet,még szép ,hogy joban vagyunk. Azota kétszer költöztünk uj lakasba a környéken,és ahanyszor vizet rendeltünk véletlenül mindig ö jött,utoljara mar röhögött,hogy mindenhol mi lakunk??? 🙂 Ezek az aranyosabb történetek,de persze vannak ennél elkeseritöbb dolgok is. Mint amikor ketten,harman magyar lanyok taxiba ülnénk,olyan utvonalon amit ismerünk-és amiröl a taxis nem tud-és kerülöuton visz,és ha ra is kérdezel,hogy miért is erre megyünk mindig van egy olyan magyarazata,amit ha akarsz elhiszel,ha akarsz nem-utlezaras, forgalmi dugo…Ezeket csak akkor tudod elkerülni,ha nem szolsz egy szot sem semmilyen idegen nyelven-ha tarsasagban vagytok,ez eleve halott ügy-vagy ha egyedül utazol és hatarozottan benyögöd lehetöleg hihetö török akcentussal a cimet ahova mennél és utana latvanyosan elfoglalod magad-telefonnal,papirrendezgetéssel-elkerülve a barmiféle kommunikaciot a soförrel. De ugyanez van mondjuk a szépségszalonokba-ahol jellemzöen még véletlenül sincs kint arjegyzék-és ahova néha muszaj betérni és rendbehozatni “elbrezsnyevesedett” szemöldökömet. Sokaig tart mire megtalalod azokat a helyeket ahol nem vernek at, és azt kapod amire szamitasz ,de ha egyszer megvan,akkor azokhoz hüséges maradsz.

Es akkor itt van a harmadik kategoria,a “kretének” gyülekezete. Ezek alatt értem azokat a férfiakat,akik kihasznaljak azt,hogy külföldi vagy-tehat vagy könnyüvérü-és akkor meg miért ne-vagy csak siman ugysem tudsz tiltakozni,esetleg segitséget kérni. Amikor elöször talalkoztam ilyennel épp a buszon ültem,és mellém ült egy pasas. A busz tömve volt,én bamultam kifelé az ablakon gondolataimba merülve amikor ugy éreztem,mintha megmarkoltak volna a combomat. Odafordultam,nem lattam semmit,csak azt hogy az emberek nyomorognak,és lökdösödnek. Par perc mulva ujra hasonlo érzés,odanézés és semmi. Akkor mar azért kezdtem gyanakodni. Harmadszorra amikor megszoritotta a combomat odakaptam a fejem,és elkaptam azt a pillanatot ahogy ijedten visszarantja a kezét.Ranéztem és csak annyit mondtam-Engedj ki te szemét! A csoka kiengedett és leszalltam,és utana még orakig én éreztem rosszul magam,amiért nem voltam biztos mar a legelsö fogdosasnal,és amiért nem vagtam minimum pofan. Este amikor elmeséltem az elsö “molesztalasom” történetét férjem megkérdezte,hogy legalabb megütöttem-e…Mondtam,hogy nem,de legközelebb tutti talpraesettebb leszek! Hat nem voltam.

Masodszorra egy rendkivül leleményes kreténbe szaladtam bele. Bevasarlo központ,szatyrok és tavaszi kabat a kézben. Egyszercsak megkopogtatja egy középkorü,öltönyös pasas a vallamat,hogy nézzem mar meg mi történt a hatammal! Hatrafordulok, és mit latok? Egy jo nagy adag köpés csorog le a jobb lapockamon! Nulla szabad kéz,kibontott haj..Faszi: Van maganal nedves törlökendö? En: Pont nincs…Faszi: Akkor fogja meg a hajat,nalam van, majd én letörlöm. En ( a hülye szöke, naiv, szerencsétlen barom) : Haj félrehuz ( csak arra tudtam gondolni,hogy hajat kell mosnom,mert biztos abban is köpet van),pasas meg neki allt törölgetni a hatamat,miközben én még képes voltam megköszönni neki,hogy milyen rendes. Aztan egyszercsak egyre lejjebb piszmog a zsepivel,mar lent jar a derekamnal ,hogy még itt is van…Es akkor ( jo reggelt Krisztike! ) rajöttem,hogy uristen,ez volt az aki leköpött,hogy utana “büntetlenül” tapizhasson! Szoltam neki,hogy most lesz elég! Mennem kell!-és megint elspuriztam anélkül,hogy lepofoztam volna. Este persze megint sztorimesélés itthon, férjem aki mellettem annyira laza lett,hogy lassan semmi nem hozza ki a sodrabol,csak annyit mondott: Szegény pasas ( nem szegény én!),biztos annyira tetszettél neki,hogy nem birta ki,hogy ne érjen hozzad! Gondoltam,veled is kivagyok segitve! 🙂

Harmadik alkalommal tömött villamoson utaztam két baratommal akik Pécsröl jöttek latogatoba. Az egyikük fiu, a masikuk lany,de valahogy kicsit elkavarodtunk a tömegben, a fiu leszakadt tölünk,mi ketten lanyok egymashoz közel nyomorogtunk.Velem szemben 5 és fél centire tölem egy nyamvadt 50 kilos srac allt,egyik kezét a mellkasara helyezve,amitöl még szanalmasabb benyomast keltett.Egyszercsak érzem,hogy “toszogatos” mozdulatokat  tesz. Még szoltam is a velem lévö csajnak,hogy most paranoias vagyok-ami mar nem is lenne éppen meglepö-vagy a srac tényleg félreérthetetlen mozdulatokat produkal? Ö is gyanusnak talalta,igy mivel mozdulni semmit nem tudtam a tömegtöl,gondoltam kicsit beletérdelek a makkosaba,hatha észhez tér. De nem! Kezdödött elöröl minden,egyre agresszivebben,igy hat én is erösebben térdeltem bele ezuttal,ami még mindig nem,hogy leallitotta volna a beteg allatjat,hanem csak felbatoritotta. Szoltam a többieknek,hogy a következönél leszallunk,meg egy utolsot rugtam a gyerekbe majd kiszalltunk a villamosbol. Utana persze megint szarul éreztem magam,mert hiaba vagy szinte majdnem biztos abban ami történt,mindig olyan helyzetekben molesztalnak ami nem teszi 100 szazalékossan biztossa a dolgot. Holott érzed és tudod,hogy ez az volt amire gondolsz.

Azota ovatosabb probalok lenni-eleve gyanus ha a buszon ezer üres hely mellett egy pasas pont mellém ül le, ha valaki ram mosolyog- ha csak azért is mert esetleg tetszem neki,és artatlan a dolog-még akkor is megnézem,hogy nincs-e köpet rajtam. Es bar,tudom,hogy nem készülhetek fel mindenre- a beteg emberek fantaziaja altalaban kimerithetetlen-igyekszem szemmel tartani mindenkit! 🙂