Holle anyo Isztambulban jart

2012 január 18. | Szerző: Kollar Krisztina |

 Szombat ota-kisebb-nagyobb megszakitasokkal -szakad a ho. Az itteniek 
nincsenek felkészülve a havazasra-mondjuk nem is nagyon jellemzö a
napokig tarto hohullas. Emlekszem, fél éve élhettem itt amikor esett 1-2
centi ho, sogornöm-aki tanarnö-tiszta izgalomba jött,bekapcsolta a
tv-t,és varta a hireket, abban bizvan,hogy masnap tanitasi szünetet
rendelnek el a “nagyfoku” havazas miatt! Azt hittem ez valami vicc
lehet,hiszen éppen csak esett egy kicsit. De viccröl szo sem
volt,tényleg bemondtak az esti hiradoban,hogy masnap Isztambul mely
kerületeiben lesz tanitasi szünet. Mondtam az ittenieknek,hogy ez azért
mégiscsak nevetséges,az utak szinte teljesen tisztak,nyugodtan lehetne
menni iskolaba. A valaszuk az volt,hogy mi nem szoktunk hozza ugy a
hohoz ,mint ti Magyarorszagon-nekünk meg az a furcsa,hogy 35 fokban
nalatok höségriado van! 🙂 Igazat kellett adnom…:) Aztan az
elkövetkezö két évben nem is nagyon volt ho,mégnem 2009 telén,épp a
környékünkön lako magyar lany volt nalunk amikor neki allt szakadni a
ho, hofuvassal kisérve. Mi persze bepanikoltunk,hogy uristen erre nem
készültünk fel,sapink és kesztyünk sincs! Nem baj,megoldjuk! Beöltöztünk
amennyire lehetett,és nekivagtunk a közelben lévö bevasarloközpont
meghoditasanak. Dacolva a szembe fujo széllel,lefagyott fülekkel
érkeztünk meg és vetettük bele magunkat a sapka-kesztyü vasarlasba.
Hazafelé mar azért vaganyabban mentünk,hiszen melegitett bennünket az uj
szettünk. Aznap éjjel vizonylag elég sok ho esett,masnap azonban 8
fokra és szikrazo napsütésre ébredtünk-délutanra mar szinte minden
elolvadt. Es utana sem esett egészen mostanaig. Vagyis érdemes volt
lohalalaba sapkaba fektetni a pénzünket…A tavalyi tél egyébként
érdekesen alakult,mert karacsonykor itt voltak kint a szüleim, 18 fokban
maszkaltunk a varosban, nyitott teraszokon teat szürcsölgetve,miközben
otthon minusz 10 fokok röpködtek. Tehat elmondhatjuk azt,hogy
Isztambulra nem jellemzö a hoesés,a napokig megmarado,szankozos,
hoemberépitös,hogolyozos téli örömködés meg plane nem. Ami azért tud
hianyozni az ember lanyanak. Ezért is döntöttem ugy idén,hogy haza
megyek karacsonyra-miutan négy éve nem voltam otthon télen,mar kezdett
hianyozni az igazi karacsony érzése,nem beszélve a havazasrol. Nagyjabol
1 honapot voltam otthon-ezalatt persze még véletlenül sem hullott a
pelyhes. Az utolso napon a böröndömet rendezgetve megint rakellett
jönnöm,hogy kb. 6 és fél kiloval tulléptem a megengedett poggyasz
tömegét,és kezdödött a filozas,hogy mi is az amit otthon
hagyhatnék,amire tutti nem lesz szükség. Ilyenkor persze veszek egy
csomo könyvet, bekerül 1-2 üveg Tokaji, az isztambuli baratok is kérnek
ezt-azt-amit nyilvan nem lehet kivenni. Hosszu töprengés utan ugy
döntöttem kiszedem a “jatszos” ruhakat, a pizsit meg két téli csizmat-az
egyik szörös,meleg,vizhatlan volt ( még mindig a csizmarol van szo :))
-mert arra mar ugysem lesz szükség. Erre tessék,szombat reggel nekiallt
havazni,és estig egyfolytaban esett,méghozza akkora pelyhekben
amekkorakat Magyarorszagon is ritkan latni. Es ezzel egyidöben megbénult
a varos. A Boszporuszon közlekedö hajokat nem inditottak el, az europai
oldalon orakon at tarto aramszünet lett,aminek következtében nem jartak
a metrok, a buszok és metrobuszok elakadtak-olyannyira,hogy az Europat
Azsiaval összekötö egyik hidon az emberek leszalltak a jarmüvekröl és
gyalogosan folytattak utjaikat.

A hidakon egyébként tilos a
gyalogosforgalom, az Eurazsiai maraton idején lehet csak atmenni
rajta-csak ezért neveztem be tavaly,erre tessék,sima kis hoesésnél is
lehet szerencséje az embernek! 🙂 A hokotrok valami oknal fogva nem
kaptak szikrat egészen estig, a hazunk elött elhalado utat konkrétan
este 7 körül takaritott le az elsö munkagép. Az autosok sem jartak
szerencsével,mivel altalaban fogalmuk sincs az ittenieknek,hogy mit is
jelent a téligumi. Két nappal a havazas utan kimerészkedtem,persze
soszorasrol sem hallottak ,ugyhogy erösen kellet koncentralnom,hogy
elesés nélkül tegyem meg az ut nagy részét-miközben az otthon maradt
szörös csizmamrol almodoztam-amikor tölem par méterre az ut közepén egy
taxis megcsuszott és lenyomott egy laza 360 fokos fordulatot. Egy
pillanatra egymasra néztünk a soförrel, ha naiv lennék azt gondolhattam
volna,hogy kicsit talan megijedt,de nem…egyböl magahoz tért és
folytatta nem éppen lassu utjat. Végülis minek a téli gumi…? Szaz szonak is egy a vége: par oraja neki allt megint havazni. Délutan a környékbeli gyerekek hoembert épitettek. 🙂