Holle anyo Isztambulban jart

 Szombat ota-kisebb-nagyobb megszakitasokkal -szakad a ho. Az itteniek 

nincsenek felkészülve a havazasra-mondjuk nem is nagyon jellemzö a

napokig tarto hohullas. Emlekszem, fél éve élhettem itt amikor esett 1-2

centi ho, sogornöm-aki tanarnö-tiszta izgalomba jött,bekapcsolta a

tv-t,és varta a hireket, abban bizvan,hogy masnap tanitasi szünetet

rendelnek el a “nagyfoku” havazas miatt! Azt hittem ez valami vicc

lehet,hiszen éppen csak esett egy kicsit. De viccröl szo sem

volt,tényleg bemondtak az esti hiradoban,hogy masnap Isztambul mely

kerületeiben lesz tanitasi szünet. Mondtam az ittenieknek,hogy ez azért

mégiscsak nevetséges,az utak szinte teljesen tisztak,nyugodtan lehetne

menni iskolaba. A valaszuk az volt,hogy mi nem szoktunk hozza ugy a

hohoz ,mint ti Magyarorszagon-nekünk meg az a furcsa,hogy 35 fokban

nalatok höségriado van! 🙂 Igazat kellett adnom…:) Aztan az

elkövetkezö két évben nem is nagyon volt ho,mégnem 2009 telén,épp a

környékünkön lako magyar lany volt nalunk amikor neki allt szakadni a

ho, hofuvassal kisérve. Mi persze bepanikoltunk,hogy uristen erre nem

készültünk fel,sapink és kesztyünk sincs! Nem baj,megoldjuk! Beöltöztünk

amennyire lehetett,és nekivagtunk a közelben lévö bevasarloközpont

meghoditasanak. Dacolva a szembe fujo széllel,lefagyott fülekkel

érkeztünk meg és vetettük bele magunkat a sapka-kesztyü vasarlasba.

Hazafelé mar azért vaganyabban mentünk,hiszen melegitett bennünket az uj

szettünk. Aznap éjjel vizonylag elég sok ho esett,masnap azonban 8

fokra és szikrazo napsütésre ébredtünk-délutanra mar szinte minden

elolvadt. Es utana sem esett egészen mostanaig. Vagyis érdemes volt

lohalalaba sapkaba fektetni a pénzünket…A tavalyi tél egyébként

érdekesen alakult,mert karacsonykor itt voltak kint a szüleim, 18 fokban

maszkaltunk a varosban, nyitott teraszokon teat szürcsölgetve,miközben

otthon minusz 10 fokok röpködtek. Tehat elmondhatjuk azt,hogy

Isztambulra nem jellemzö a hoesés,a napokig megmarado,szankozos,

hoemberépitös,hogolyozos téli örömködés meg plane nem. Ami azért tud

hianyozni az ember lanyanak. Ezért is döntöttem ugy idén,hogy haza

megyek karacsonyra-miutan négy éve nem voltam otthon télen,mar kezdett

hianyozni az igazi karacsony érzése,nem beszélve a havazasrol. Nagyjabol

1 honapot voltam otthon-ezalatt persze még véletlenül sem hullott a

pelyhes. Az utolso napon a böröndömet rendezgetve megint rakellett

jönnöm,hogy kb. 6 és fél kiloval tulléptem a megengedett poggyasz

tömegét,és kezdödött a filozas,hogy mi is az amit otthon

hagyhatnék,amire tutti nem lesz szükség. Ilyenkor persze veszek egy

csomo könyvet, bekerül 1-2 üveg Tokaji, az isztambuli baratok is kérnek

ezt-azt-amit nyilvan nem lehet kivenni. Hosszu töprengés utan ugy

döntöttem kiszedem a “jatszos” ruhakat, a pizsit meg két téli csizmat-az

egyik szörös,meleg,vizhatlan volt ( még mindig a csizmarol van szo :))

-mert arra mar ugysem lesz szükség. Erre tessék,szombat reggel nekiallt

havazni,és estig egyfolytaban esett,méghozza akkora pelyhekben

amekkorakat Magyarorszagon is ritkan latni. Es ezzel egyidöben megbénult

a varos. A Boszporuszon közlekedö hajokat nem inditottak el, az europai

oldalon orakon at tarto aramszünet lett,aminek következtében nem jartak

a metrok, a buszok és metrobuszok elakadtak-olyannyira,hogy az Europat

Azsiaval összekötö egyik hidon az emberek leszalltak a jarmüvekröl és

gyalogosan folytattak utjaikat.

A hidakon egyébként tilos a

gyalogosforgalom, az Eurazsiai maraton idején lehet csak atmenni

rajta-csak ezért neveztem be tavaly,erre tessék,sima kis hoesésnél is

lehet szerencséje az embernek! 🙂 A hokotrok valami oknal fogva nem

kaptak szikrat egészen estig, a hazunk elött elhalado utat konkrétan

este 7 körül takaritott le az elsö munkagép. Az autosok sem jartak

szerencsével,mivel altalaban fogalmuk sincs az ittenieknek,hogy mit is

jelent a téligumi. Két nappal a havazas utan kimerészkedtem,persze

soszorasrol sem hallottak ,ugyhogy erösen kellet koncentralnom,hogy

elesés nélkül tegyem meg az ut nagy részét-miközben az otthon maradt

szörös
csizmamrol almodoztam-amikor tölem par méterre az ut közepén egy

taxis megcsuszott és lenyomott egy laza 360 fokos fordulatot. Egy

pillanatra egymasra néztünk a soförrel, ha naiv lennék azt gondolhattam

volna,hogy kicsit talan megijedt,de nem…egyböl magahoz tért és

folytatta nem éppen lassu utjat. Végülis minek a téli gumi…? Szaz szonak is egy a vége: par oraja neki allt megint havazni. Délutan a környékbeli gyerekek hoembert épitettek. 🙂

Tovább a blogra »