Magyarul tudo törökök

2011 június 16. | Szerző: Kollar Krisztina |

 

Az, hogy a Nagy Bazarban az arusok lépten nyomon megallitjak az embert és magyar szavakkal probaljak ravenni a vasarlasra,gondolom senkinek sem ujdonsag. Olyanba botlani azonban aki szinte folyékonyan beszél magyarul, nem mindennapi.Tavalyelött nyaron itt voltak a szüleim illetve anyukam öccse és felesége, akikkel persze bazarozni kellett menni- föleg miutan anyum masik öccse börkabatot rendelt maganak otthonrol. Be is vetettük magunkat a jo kis nyari -nehol 2-3 napos-izzadsagszagu, hömpölygö tömegü sorok közé,hogy minél elöbb letudjuk a kabatvasarlast. A börarusok között bolyongva az egyik üzlettulajdonos meghallotta,hogy magyarul beszélünk és egyböl berangatott a boltjaba,ahol két masik tarsa rögtön teaval kinalt bennünket. A tulaj Aliként mutatkozott be,majd miutan megtudta,hogy beszélek törökül és itt is élek, elmondta hogy igazabol nem is Alinak hivjak am,de a magyarok ezt könnyebben megjegyzik-” tudod Ali Baba miatt”- mondta magyarul. Kiderült,hogy ö fiatal koraban szerelmes volt egy magyar lanyba, élt is jo par évet Magyarorszagon akkoriban, ennek köszönhetö a nyelvtudasa. Kérdésemre miszerint ,hogy-hogy nem felejtette el a nyelvet ennyi idö utan sem az volt a valasza:

-Ha az ember szerelemböl tanul meg egy nyelvet azt sosem felejti el!

Erre felhoztam neki,hogy gondolom azért az is sokat segithet hogy gyakran magyar vasarlokba ütközik a bazarban,ezzel is gyakorolva a nyelvhasznalatot. Mire azt valaszolta mosolyogva: 

“Nana! De az elsö mennyivel szebben hangzott,nem?”

Tényleg szebben hangzott, ugyhogy persze nala vettük meg azt a francos börkabatot! Valahol még mindig megvan a névjegykartyaja,bar  “sajnos”azota senkivel nem kellett 45 fokos melegben kabatprobara mennem.

A masik történet a villamoson esett meg,amikor is két magyar lannyal csacsogtunk utazas közben, mikor is azt vettük észre,hogy a mellettünk utazo egyik férfi folyamatosan minket bamul. Egy idö utan aztan megszolalt magyarul elég erös akcentussal:  

-“Madzsarok?”- mondtam, igen! Elmesélte törökül,hogy jo par évvel ezelött a felesége Magyarorszagon kapott munkat az egyik tarsasagnal es ott éltek 1-2 évet, ö mar nem beszél szinte semmit magyarul,de azért elég sok mindent megért még mindig. Megkérdezte,hogy még  lehet-e kapni az utcakon fokhagymas langost, mert emlékszik ra,hogy az milyen finom is volt! 🙂 

Par percig még együtt utaztunk,aztan a következö allomasnal leszallt az ur. Biztos vagyok benne,hogy aznap a nejevél a Magyarorszagon eltöltött szép emlékeket elevenitették fel.                                                                      ( En meg a langosrol abrandoztam…)

Az utolso sztori az szamomra még abszurdabb helyen történt meg. Együtt jarunk esténként edzésre egy szintén itt élö magyarral,aki szerecsére még a közelünkben is lakik.Eppen latin aerobic orara gyülekeztünk az edzöteremben,ahova végülis honapok ota jarunk es altalaban ugyanazok az arcokat latja az ember. Nagyon ritkan be-be esik egy két uj ember. Egyik este,edzöre varva épp valami rendkivüli fontos pletykat vitattunk meg Jucussal,amikor odalépett hozzank egy uj “versenyzö” és magyarul megkérdezte:                                                                                                      -Ti magyarul beszéltek igaz? 

Persze meglepödtünk, es meg is örültünk neki! A lany elmesélte,hogy amikor belépett a terembe egyböl megcsapta  a fülét az ismerös magyar szavak némelyike,és hogy ö is mennyire furcsanak talalta,hogy egy ilyen kis közössegben ( 15-20 fös terem) talal két magyart. Kiderült,hogy 2 évet élt Budapesten-ahol is az Allianznal dolgozott-és,hogy mennyire szerette a varost.

Persze amikor az ember a legjobban belemelegedne a csevegésbe akkor jön meg az edzö,elvagva a csacsogas szalait..:)

  Az ora utan meg beszélgettünk kicsit-föképp magyarul-nem azért mert nekünk ez volt az egyszerübb,vagy a természetesebb,hanem mert mindketten éreztük a lanyon,hogy probalkozni akar és jol esik neki ,hogy megmutathatja magyar nyelvtudasat-ami egyebként elég szép ahhoz képest,hogy valoszinüleg évek ota nem volt gyakorlasra lehetösége. Havonta egyszer-kétszer összefutunk vele az edzöteremben,ilyenkor mindig magyarul köszönt bennünket és megkérdezi,hogy :

“Mi ujsag lanyok?” 🙂

Az igazsaghoz az is hozzatartozik,hogy ezekböl van a legkevesebb-a legtöbbször ugyanis altalaban azt hiszik,hogy oroszok vagyunk es oroszul beszélünk.         

Egyik masik itt élö magyar lannyal történt meg,hogy a kisfiaval magyarul beszelgetve megszolitott egy nö öket, hogy : -De joo! Evek ota oroszol akartam tanulni adna nekem nyelvleckéket?                                           Enikö felvilagositotta szegenyt,hogy ez nem orosz, hanem magyar…

Bar én a helyében adtam volna neki “orosz” nyelvleckéket jo pénzért…