Elö szösszenet

2011 június 14. | Szerző: Kollar Krisztina |

Lassan negy eve elek Törökorszagban,ebböl az utolso harom es fel evet Isztambulban töltöttem. Szeretek itt élni. Imadom a folyton nyüzsgö varost, a forgalom atlathatatlansagat, az itt élö emberek sokszinüségét és vidamsagat. A 13 millios vilagvaros folyamatosan valtozik, mindig uj és uj élményeket nyujt. A mai napig is talalok olyan helyeket ahol még nem jartam. Isztambul kiismerhetetlen. Talan ettöl is olyan szerethetö. Hogy milyen magyarnak lenni itt?

A törökök mindig mindenhol baratsagosan, szeretettel fogadjak a magyarokat,köszönhetö ez annak is,hogy az iskolakban ök a Magyarorszagon eltöltött 150 évröl teljesen mashogy tanulnak mint mi. Szerintik ök végülis csak szivességet tettek nekünk , és mi ( magyarok és törökök) ‘testvérek’ vagyunk. Amikor elmagyarazom nekik,hogy ez igazabol nem éppen igy történt, csak legyintenek-kit érdekel mi volt több szaz évvel ezelött!

Rodostoban ( törökül Tekirdag) es Isztambulban is talalhato Magyar-Török Barati Klub,ahol rendszeresen tartanak összejöveteleket, megemlékezéseket, könyvbemutatokat es koncerteket, lehetöséget biztositva ezzel az itt élö-nem csekely szamu magyaroknak-hogy egy-egy ilyen alkalommal összegyüljenek, ismerkedjenek, beszelgessenek egy-egy pohar jo, magyar bor mellett.

Ugyhogy igen! Magyarnak lenni igenis jo Isztambulban!