Az elsö “letartoztatasom”..:)

2011 június 14. | Szerző: Kollar Krisztina |

 

 Néhany éve történt,még nem voltunk hazasok a férjemmel ( Firat) talan masodszorra jartam Isztambulban. A varostol nem messzire talalhatoak a Herceg Szigetek,ami 9 szigetböl allo szigetcsoport-ebböl csupan 5 lakott. Területileg a legnagyobb es a turistak altal igen közkedvelt a Büyük Ada ( Nagy Sziget). A szigetre 30-40 perc alatt hajoval lehet atjutni, a kesö delutani orakig viszonylag gyakran ( 45-50 percenkent) közlekedik ide hajo,estefele viszont mar  ritkulnak a jaratok. Egyik reggel elhataroztuk,hogy atmegyünk kirandulni. Kedves sogornöm indulas elött figyelmeztetett,hogy a szigetröl kivannak tiltva a motoros jarmüvek, csakis helyben bérelt biciklivel, loval, lovaskocsival valamint gyalogosan lehet körbebarangolni, ugyhogy öltözzek kenyelmes ruhaba, cipöbe es a legpraktikusabb ha hatizsakot viszek magammal. Krisztike at is pakolta a kis ridiküljéböl a cuccokat a hatitatyoba, kifelejtve az utlevelét…

Miutan odaértünk és csodas napot töltöttünk el a szigeten,délutan 5 ora körül indultunk volna vissza Isztambulba. Mar megvettük a hajojegyet,es vartunk az indulasra,amikor is egy gepfegyveres fiatal rendör meg nem szolitott bennünket. Akkoriban török nyelvtudasom igen gyenge volt,annyit azért értettem, hogy a rendör “pasaportozik”. Gondoltam hat jo, nagy ügy,elökapom a cuccot aztan mehetünk is.

Össze-vissza felturtam a taskam,mire sikerült rajönnöm,hogy hat az utlevelem a masik taskamban maradt. Akkoriban szöke voltam-nem csak külsöleg-ez is volt az egyik oka amiert a rendör pont engem probalt meg igazoltatni. Mivel nem tudtam felmutatni az utiokmanyomat, ” kedvesen” belemkarolt-miközben keresztben atvetett gépfegyver logott a vallan-es közölte,hogy hat akkor faradjunk be a kapitanysagra. Na itt mar kezdtem izgulni…:)

Bevezettek a fökapitany irodajaba, ahova szerencsére bejöhetett velem a ferjem is,mivel ök egy szot sem beszéltek angolul-vagy nem tudtak vagy egyszerüen nem érdekelte öket a dolog. Különféle kérdésekkel bombaztak,mint pl: milyen kapcsolatban allunk egymassal a férjemmel-aki meg csak akkor ugye a baratom volt-, mikor léptem be az orszagba, es mikor szandékozom elhagyni. Az irodaban volt szamitogép ezért a mai napig ugy gondolom,hogy felperc alatt meglehetett volna nézni a rendszerükben,hogy mikor léptem be, megvasaroltam a vizumomat-ami még érvényes is. Helyette közölték,hogy nem hagyhatom el a kapitanysagot az utlevél bemutatasaig-ami igazsag szerint logikus is. Ferjem nem akart otthagyni egyedül es visszafordulni Isztambulba az okmanyért,inkabb felhivtuk sogornömet,hogy legyen szives jöjjön mar at a szigetre es hozza magaval. Ö persze nem röpködött az örömtöl-mivel nala laktunk azokban az idökben, gondolom örült,hogy végre leléptünk otthonrol es kicsit kettesben lehet a baratjaval. Ezért ugy gondolta,hogy neki ugyis van egy egész magas beosztasu isztambuli rendör baratja,majd ö felhivja es elmagyarazza a helyzetet,a rendör attelozik a szigeten levö kapitanysagra es engem majd szepen utamra engednek.

Hat telefonalt is. Bar ne tette volna. A ket rendör összeveszett a telefonba,kiabaltak egymassal,en meg csak pislogtam nagyokat. A fökapitany nehezmenyezte,hogy az isztambuliak bele akarnak szolni az ö dolgaba, es ö ezt nem türi. Ezert faradjak be szepen egy cella féleségbe es varjak ott amig valaki be nem hozza az utlevelemet. Be is kisertek egy kis lyukba ahol mar volt egy idösebb szerbiai nö,akit fekete munkan kaptak es mar 2 napja ott dekkolt. Na ö persze rendkivül boldog lett,hogy vegre kapott egy cellatarsat,aki raadasul meg nö is. Tisztara kétségbe volt esve szegény, annyira hogy még arra is megkért,hogy ha esetleg én elöbb kijutnék megadja a lakascimét és adjam mar el az ott talalhato ékszereit és hozzuk mar ki öt innen…Gondoltam magamban ,ez aztan mar tényleg be lehet parazva!

Na de sogornöm elindult felénk, esti orakrol lévén szo kb. 3 oraba tellett mire atért.En ez alatt az idö alatt küldtem egy sms-t a szüleimnek,hogy hat levagyok tartoztatva-csak,hogy ök se üljenek mar otthon nyugodtan. Valasz nem jött ra…mondtam is a Firatnak, ezek aztan halalra izguljak magukat miattam! 🙂
Megerkezett az utlevel,bemutattunk a kedves kapitanynak majd- gondoltam én-huzhatunk is haza. Erre szoltak,hogy hat az nem megy am ilyen egyszerüen,mert at kell vinniük a helyi orvosi rendelöbe es megvizsgaltatni egy orvossal, hogy nincs-e rajtam semmiféle külsérelmi nyom, nehogy késöbb azt mondjam,hogy bantalmaztak a rendörkapitanysagon. Ugyhogy ujbol gepfegyveres bacsi belémkarolt, kivezetett egy ezeréves kisbuszhoz, beült velem hatra majd elvittek az orvoshoz. Az felhuzatta a polomat,megvizsgalta a hasamat es a hatamat,majd irt egy igazolast,hogy nincsenek rajtam semmiféle bantalmazasra utalo jelek. Ujra kocsiba be, rendörségnél kiszallas. Közölték,hogy na most elhagyhatom a kapitanysagot. Benéztem elbucsuzni a szerb hölgyhöz,aki össze-vissza ölelgetett, majd elhagytam a helyszint.

Hogy mi történt vele, meddig élvezte meg a rendörség vendégszeretetét azt a mai napig nem tudom, de az biztos,hogy azota soha nem felejtettem otthon semmilyen igazolvanyomat.  

U.I.: Mar az Isztambulba tarto hajon ültünk amikor apukam felhivott,hogy ök az egyik rokonunk születésnapjan voltak,es csak most latta az sms-t es tiszta idegbe vannak,hogy mi történhetett!  Gondoltam most mar kar aggodalmaskodni…    🙂