Az elsö fogorvosi kalandom

2011 június 14. | Szerző: Kollar Krisztina

 Tavaly télen történt,hogy egyszercsak iszonyatosan elkezdett fajni a felsö   metszöfogam egyike,amely fajdalomba evésnél meg az orromba is zsibbadas allt be. Normalis ember ugye ha nem muszaj nem rohan rögtön a fogdokihoz,hanem reménykedik,hogy 1-2 napon belül helyrejön es megussza a “pofavizitet”. Persze én is igy tettem,de mivel a fajdalom nem akart mulni,kénytelen voltam felhivni Firat gyerekkori baratjat,akinek a felesége fogorvos, es mivel szerencsére joban vagyunk egymassal, gyakran össze is jarunk,igy masnapra azonnal intézett idöpontot es vart a rendelöben. Ez volt az elsö alkalom amiota itt élek,hogy orvost kellett igénybe vennem,és kostolhattam bele a közkorhazak szinvonalaba. Régen sosem értettem,hogy ha ismerösök között szoba került,hogy majd ha egyszer terhes leszek hova és melyik dokihoz kellene majd jarnom, miert mondja mindenki,hogy csakis magan dokiban es korhazban gondolkodjak. Ugy voltam vele,hogy nem kell tulzasokba esni,nyilvan lehet normalis közkorhazat is talalni,ha majd ugy alakul.

Megérkeztem a korhazba,mindenhol ezer ember ( mégiscsak 13 millios varosrol beszélünk), tülekedés es sorban allas, a korhaz falairol omlik le a vakolat,emberek ülnek még a földön is. Halat adtam az égieknek,hogy legalabb varnom nem kellett, siman csak bekopogtam a fogorvosi szobaba, baratnönk kijött és rögtön bevezetett-a többi varakozo persze felhaborodva nézett ram,amitöl lelkifurdalasom tamadt, es még emiatt is rosszul éreztem magam. Na de mar bent is voltam, be is ültem a “kényelmes” kis fogaszati székbe,megvolt az elsö körbenézés ahol is kiderült,hogy kilyukadt a fogam,amit ugye be kell tömni. Megkaptam a kis szurit,amitöl megint bezsibbadt az egesz arcom az orromtol kezdve a homlokomig. Miutan elkezdett hatni a fajdalomcsillapito es rendesen lezsibbadtam,  ültem kitatott szajjal, a dokinö meg közben elkezdte furni a fogamat. Egyszercsak megall es odaszol az asszisztensnöjenek:

-Te, nezd mar meg légyszives a google-ban,hogy most direkt vagy indirekt fogtömést kell-e alkalmazni!

Nem lattam a sajat arcomat,de ha lattam volna ,azt hiszem két halalra rémült,kiguvadt szempar köszöntött volna vissza ram. Ültem ott  rémülten és csak arra tudtam gondolni,hogy ez most biztos valami vicc..De nem az volt. Az asszisztensnö felolvasta a ket tömés közötti különbséget majd az orvos megjegyezte:

-Jol van akkor, én is igy gondoltam…. -majd betömte a fogam. A mai napig nem tudom mi a különbség a direkt és az indirekt fogtömés között,és azt sem,hogy végül melyik is lett alkalmazva. Mikor elhagytam a rendelöt,felhivtam a férjem,hogy készen vagyok,minden rendben volt,megyek haza.
A kérdésére mi szerint ,milyen volt a fogtömés csak annyit mondtam:

-Ezentul nem kell fogorvoshoz menni,otthon google-bol mi is össze tudjuk dobni, az orvos is igy csinalta! 😉

Earthquaaaake!

2011 június 14. | Szerző: Kollar Krisztina

 Hazassugunk elsö 4 honapjat Ankaraban töltöttük, csak utana költöztünk Isztambulba. Az elsö komolyabb földrengést is itt éltem at,amely a Richter-skala szerinti 5.2-es erösségü volt. Késö éjszaka volt mar, fél kettö körül,mi éppen kényelmesen agyban fekve dvd-n az Egy gésa emlékiratait néztük, a film mar a vége felé közeledett amikor is azt vettem észre,hogy a szobaban talalhato antik kb. 150 éves 200 kilos kétajtos ruhasszekreny ajtajai kinyilnak. Epp viccböl  mondani akartam a férjemnek,hogy hogy lehet mar ilyen béna,hogy oda rejti el a csajat ,amikor is kinyilott a csukott szobaajto is magatol. A következö pillanatban Firat felugrott az agybol, elkapta a kezem es hangos Deeeepreeem! felkialltassal elkezdett kirancigalni a szobabol. Persze,fogalmam nem volt,hogy mit jelent az ,hogy deprem,de közben mar ereztem ahogy remeg a föld alattam! Azt hiszem rekordidö alatt sikerült uj török szot megtanulnom. Kirohantunk a szobabol,at a folyoson a bejarati ajto felé,de mire odaértünk addigra vége is lett az egésznek. Nem mondom,hogy nem ijedtem meg,de nem akkor amikor rengett a föld-egyszerüen tul gyorsan zajlott minden,fel sem fogja az ember es mar vége is ( jo esetben).  Par percig meg toporogtunk,majd miutan ugy tünt tényleg vége, bekapcsoltuk a tv-t es vartuk,hogy bemondjak hanyas erösségü földrenges is történt. Ankaraban néhany épület megrongalodott, az igazan régiek közül néhany pedig összedölt, de szerencsére halalos aldozata nem volt a földrengésnek.

Mint emlitettem a rengés alatt nem is igazan ijedtem meg,viszont utana amikor az ember visszafekszik az agyaba es probal elaludni, folyton arra gondol,hogy vajon mikor jön a következö es mekkora lesz? Es az elsö ilyen eset utan tanulja meg mindenki,hogy rendes pizsiben kell aludni,mert nem mindegy,hogy miben-vagy miben nem- kell kipattani az agybol az ejszaka közepén és esetleg kirohanni az utcara. 🙂

U.I. :

Isztambul az Észak-Anatóliai-törésvonal mentén fekszik, így a városban gyakoriak a földmozgások; hevesebb földrengések néhány évente pattannak ki. Isztambul környékére a következő 10-20 éven belül a Richter-skalan 7,0-s erősségű földrengést jeleznek előre a kutatók. A Márvány-tenger közelsége miatt szököar kialakulására is számítani lehet. 

Az ember egyszerüen megtanul együtt élni a kisebb-nagyobb rengésekkel-a legutobbi alig 1 honapja volt,amit siman ataludtam, csak arra keltem fel,hogy sogornöm es az egyik baratnöm telefonalt,hogy éreztük-e a rengést?

Az elsö “letartoztatasom”..:)

2011 június 14. | Szerző: Kollar Krisztina

 

 Néhany éve történt,még nem voltunk hazasok a férjemmel ( Firat) talan masodszorra jartam Isztambulban. A varostol nem messzire talalhatoak a Herceg Szigetek,ami 9 szigetböl allo szigetcsoport-ebböl csupan 5 lakott. Területileg a legnagyobb es a turistak altal igen közkedvelt a Büyük Ada ( Nagy Sziget). A szigetre 30-40 perc alatt hajoval lehet atjutni, a kesö delutani orakig viszonylag gyakran ( 45-50 percenkent) közlekedik ide hajo,estefele viszont mar  ritkulnak a jaratok. Egyik reggel elhataroztuk,hogy atmegyünk kirandulni. Kedves sogornöm indulas elött figyelmeztetett,hogy a szigetröl kivannak tiltva a motoros jarmüvek, csakis helyben bérelt biciklivel, loval, lovaskocsival valamint gyalogosan lehet körbebarangolni, ugyhogy öltözzek kenyelmes ruhaba, cipöbe es a legpraktikusabb ha hatizsakot viszek magammal. Krisztike at is pakolta a kis ridiküljéböl a cuccokat a hatitatyoba, kifelejtve az utlevelét…

Miutan odaértünk és csodas napot töltöttünk el a szigeten,délutan 5 ora körül indultunk volna vissza Isztambulba. Mar megvettük a hajojegyet,es vartunk az indulasra,amikor is egy gepfegyveres fiatal rendör meg nem szolitott bennünket. Akkoriban török nyelvtudasom igen gyenge volt,annyit azért értettem, hogy a rendör “pasaportozik”. Gondoltam hat jo, nagy ügy,elökapom a cuccot aztan mehetünk is.

Össze-vissza felturtam a taskam,mire sikerült rajönnöm,hogy hat az utlevelem a masik taskamban maradt. Akkoriban szöke voltam-nem csak külsöleg-ez is volt az egyik oka amiert a rendör pont engem probalt meg igazoltatni. Mivel nem tudtam felmutatni az utiokmanyomat, ” kedvesen” belemkarolt-miközben keresztben atvetett gépfegyver logott a vallan-es közölte,hogy hat akkor faradjunk be a kapitanysagra. Na itt mar kezdtem izgulni…:)

Bevezettek a fökapitany irodajaba, ahova szerencsére bejöhetett velem a ferjem is,mivel ök egy szot sem beszéltek angolul-vagy nem tudtak vagy egyszerüen nem érdekelte öket a dolog. Különféle kérdésekkel bombaztak,mint pl: milyen kapcsolatban allunk egymassal a férjemmel-aki meg csak akkor ugye a baratom volt-, mikor léptem be az orszagba, es mikor szandékozom elhagyni. Az irodaban volt szamitogép ezért a mai napig ugy gondolom,hogy felperc alatt meglehetett volna nézni a rendszerükben,hogy mikor léptem be, megvasaroltam a vizumomat-ami még érvényes is. Helyette közölték,hogy nem hagyhatom el a kapitanysagot az utlevél bemutatasaig-ami igazsag szerint logikus is. Ferjem nem akart otthagyni egyedül es visszafordulni Isztambulba az okmanyért,inkabb felhivtuk sogornömet,hogy legyen szives jöjjön mar at a szigetre es hozza magaval. Ö persze nem röpködött az örömtöl-mivel nala laktunk azokban az idökben, gondolom örült,hogy végre leléptünk otthonrol es kicsit kettesben lehet a baratjaval. Ezért ugy gondolta,hogy neki ugyis van egy egész magas beosztasu isztambuli rendör baratja,majd ö felhivja es elmagyarazza a helyzetet,a rendör attelozik a szigeten levö kapitanysagra es engem majd szepen utamra engednek.

Hat telefonalt is. Bar ne tette volna. A ket rendör összeveszett a telefonba,kiabaltak egymassal,en meg csak pislogtam nagyokat. A fökapitany nehezmenyezte,hogy az isztambuliak bele akarnak szolni az ö dolgaba, es ö ezt nem türi. Ezert faradjak be szepen egy cella féleségbe es varjak ott amig valaki be nem hozza az utlevelemet. Be is kisertek egy kis lyukba ahol mar volt egy idösebb szerbiai nö,akit fekete munkan kaptak es mar 2 napja ott dekkolt. Na ö persze rendkivül boldog lett,hogy vegre kapott egy cellatarsat,aki raadasul meg nö is. Tisztara kétségbe volt esve szegény, annyira hogy még arra is megkért,hogy ha esetleg én elöbb kijutnék megadja a lakascimét és adjam mar el az ott talalhato ékszereit és hozzuk mar ki öt innen…Gondoltam magamban ,ez aztan mar tényleg be lehet parazva!

Na de sogornöm elindult felénk, esti orakrol lévén szo kb. 3 oraba tellett mire atért.En ez alatt az idö alatt küldtem egy sms-t a szüleimnek,hogy hat levagyok tartoztatva-csak,hogy ök se üljenek mar otthon nyugodtan. Valasz nem jött ra…mondtam is a Firatnak, ezek aztan halalra izguljak magukat miattam! 🙂
Megerkezett az utlevel,bemutattunk a kedves kapitanynak majd- gondoltam én-huzhatunk is haza. Erre szoltak,hogy hat az nem megy am ilyen egyszerüen,mert at kell vinniük a helyi orvosi rendelöbe es megvizsgaltatni egy orvossal, hogy nincs-e rajtam semmiféle külsérelmi nyom, nehogy késöbb azt mondjam,hogy bantalmaztak a rendörkapitanysagon. Ugyhogy ujbol gepfegyveres bacsi belémkarolt, kivezetett egy ezeréves kisbuszhoz, beült velem hatra majd elvittek az orvoshoz. Az felhuzatta a polomat,megvizsgalta a hasamat es a hatamat,majd irt egy igazolast,hogy nincsenek rajtam semmiféle bantalmazasra utalo jelek. Ujra kocsiba be, rendörségnél kiszallas. Közölték,hogy na most elhagyhatom a kapitanysagot. Benéztem elbucsuzni a szerb hölgyhöz,aki össze-vissza ölelgetett, majd elhagytam a helyszint.

Hogy mi történt vele, meddig élvezte meg a rendörség vendégszeretetét azt a mai napig nem tudom, de az biztos,hogy azota soha nem felejtettem otthon semmilyen igazolvanyomat.  

U.I.: Mar az Isztambulba tarto hajon ültünk amikor apukam felhivott,hogy ök az egyik rokonunk születésnapjan voltak,es csak most latta az sms-t es tiszta idegbe vannak,hogy mi történhetett!  Gondoltam most mar kar aggodalmaskodni…    🙂  

Elö szösszenet

2011 június 14. | Szerző: Kollar Krisztina

Lassan negy eve elek Törökorszagban,ebböl az utolso harom es fel evet Isztambulban töltöttem. Szeretek itt élni. Imadom a folyton nyüzsgö varost, a forgalom atlathatatlansagat, az itt élö emberek sokszinüségét és vidamsagat. A 13 millios vilagvaros folyamatosan valtozik, mindig uj és uj élményeket nyujt. A mai napig is talalok olyan helyeket ahol még nem jartam. Isztambul kiismerhetetlen. Talan ettöl is olyan szerethetö. Hogy milyen magyarnak lenni itt?

A törökök mindig mindenhol baratsagosan, szeretettel fogadjak a magyarokat,köszönhetö ez annak is,hogy az iskolakban ök a Magyarorszagon eltöltött 150 évröl teljesen mashogy tanulnak mint mi. Szerintik ök végülis csak szivességet tettek nekünk , és mi ( magyarok és törökök) ‘testvérek’ vagyunk. Amikor elmagyarazom nekik,hogy ez igazabol nem éppen igy történt, csak legyintenek-kit érdekel mi volt több szaz évvel ezelött!

Rodostoban ( törökül Tekirdag) es Isztambulban is talalhato Magyar-Török Barati Klub,ahol rendszeresen tartanak összejöveteleket, megemlékezéseket, könyvbemutatokat es koncerteket, lehetöséget biztositva ezzel az itt élö-nem csekely szamu magyaroknak-hogy egy-egy ilyen alkalommal összegyüljenek, ismerkedjenek, beszelgessenek egy-egy pohar jo, magyar bor mellett.

Ugyhogy igen! Magyarnak lenni igenis jo Isztambulban!